Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 29 (89. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2131 olyan vélemények, hogy nem kell sietni, ráérünk, a bővítés első köre után azonban az első csatlakozók teljes beilleszkedéséig valószínűleg hosszabb szünet következik a bővítési folyamatban. Sem milyen érv nem szól a perifériára szorulás megkockáztatása mellett, mezőgazdasági termékeinek akadálytalan piacra jutásának késleltetése mellett. Miért lenne jó, ha a magyar állampolgárok csak több éves késéssel élveznék az uniós tagság kézzelfogható előny eit?! Mi elégedetten tapasztaltuk a választási kampányon, a választásokon túljutva, hogy a jelenlegi kormány hivatalba lépése után a mostani koalíció politikusai többé nem kérdőjelezik meg a mielőbbi csatlakozás előnyeit. Örömmel hallottam ugyanezt Martony i János külügyminiszter úr bevezetőjében és Szájer József frakcióvezető úr iménti felszólalásában. A tárgyalásokon is ugyanúgy érvelnek a 2002es csatlakozási dátum mint munkahipotézis mellett, mint az előző kormány képviselői. Annak is örülünk, hogy árnya ltan fogalmaznak. Nem azt követelik, hogy az Európai Unió tegyen valamiféle kötelező ígéretet arra, hogy 2002ben mindenképpen megnyitja kapuit Magyarország előtt, ez nyilván nem lenne reális; hanem azt szorgalmazzák, hogy amennyiben Magyarország felkészül , és ezt ígérik is, akkor ne támasszanak valamilyen rajtunk kívül álló akadályt a csatlakozás útjába. Ezért reméljük, hogy csupán félreértés az, ami egy lengyel lapban jelent meg a minap. Eszerint a miniszterelnök úr azt mondta volna: "El tudok képzelni ol yan kemény feltételeket, amelyek teljesítése meghaladja a magyar gazdaság teljesítőképességét, esetleg ellenkezik KeletKözépEurópa vagy legalábbis Magyarország érdekeivel. Ez esetben a magyar fél további tárgyalást fog javasolni, de diktátumba nem egyezi k bele." Ez az álláspont, ha valóban így hangzott el, formálisan