Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 27 (87. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ):
1729 A tudománynak az elkövetkező évtizedekben még inkább az oktatás, az ismeretek terjesztése, a kultúra, az egészségügy szolgálatába kell állnia. A kormányok feladata, összefogva a magángazdasággal, biztosítani a kutatásfejlesztési tevékenység eredményességéhez szükséges anyagi, pénzügyi előfeltételeket. A tudománynak kiemelt feladata az emberiség előrehaladásának szolgálata mellett, hogy tegyen meg mindent a természeti értékek megőrzésére, a környezeti károk mérséklésére, komplex el hárítására. A tudománynak továbbra is meg kell őriznie kiemelkedő szerepét a fenntartható fejlődés és a zökkenőmentes átmenet lehetővé tételében olyan világban, ahol mintegy 9 milliárd ember él néhány évtized múlva, főként nagyvárosokban. A legnagyobb kihí vást a robbanásszerűen növekvő fogyasztói igények kielégítése jelenti, különös tekintettel a meg nem újuló nyersanyagforrásokra. Nem hagyható figyelmen kívül a tudomány szerepe a foglalkoztatás, a szociális igazságosság és a kutatásfejlesztésben részt vev ő nők helyzetének javításában. Egyre nagyobb jelentősége van a tudományetikai kérdéseknek. Tudósoknak, kutatóknak, fejlesztőknek választ kell adniuk a társadalmat olyan bizonytalanságban tartó problémákra, mint például az állati szervek emberbe ültetése, a z axenotranszplantáció, a klónozás vagy a génkezelt élelmiszerek elterjesztése. A tudománynak ezzel kapcsolatban az is feladata, hogy a rendelkezésére álló minden eszközzel igyekezzék önmagáról és tevékenységéről valós képet adni. Mindkét említett rendezvé nynek az üzenetei fontos következtetésekre utalnak Magyarország számára. Egyrészt világosan látni, hogy a magyar kutatásfejlesztés versenyképessége a nemzetközi mezőnyben jelenleg csökkenőben van. A kutatásfejlesztési ráfordítások aránya a nemzeti termék hez, a GDPhez viszonyítva az elmúlt évben,
