Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 27 (87. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
1707 okozott. Azt hisz em, hogy így fel tudjuk oldani ezt a problémát, és külön szerepelnek. Köszönöm szépen a szót. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Fónagy János államtitkár úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget. Államtitkár úr, önt illeti a szó. DR. FÓNAGY JÁN OS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök asszony. Azért kértem szót, hogy azért szakmai alapkérdések ne maradjanak a levegőben, és a vita hevülete ne vigyen el minket a szakmai kérdésektől. Amikor a törvény egyik alapcélja az, hogy mé retspecifikus szabályozás legyen, akkor nagyon tudatosan igyekeztünk a jogi státuszt ebből kirekeszteni. Az egyéni vállalkozó is lehet mikrovállalkozó, és lehet nagyvállalkozó is. Önmagában az egyéni vállalkozónak az egyéni vállalkozói jogi státusa nem uta l a méretre. A szándékot megértem, és teljesen nyilvánvaló, hogy egy sok száz ezres sokaságnak a gazdasági és egyéb érdekei külön megfigyelést képezzenek, de ugyanúgy ilyen megfigyelésre tarthat igényt az a mikrovállalkozó is, aki történetesen nem egyéni v állalkozó igazolvánnyal, hanem például mondjuk, egy egyébként jogi személyiséggel sem járó közkereseti társaságban vagy betéti társaságban tevékenykedik. A másik a kényszervállalkozás fogalma. Bevallom, hogy én mindig szót emelek ez ellen a fogalom használ ata ellen, ugyanis meggyőződésem szerint kényszervállalkozó nincs, senkit nem kényszerítettek ebbe bele. Ha a képviselő asszony arra gondol, hogy kényszervállalkozó az, aki megélhetési kényszerből fogott vállalkozásba, mert például munkaviszonyt nem tudott létesíteni, akkor ez pusztán egy motiváció, egy nagyon jelentős motiváció, de egy vállalkozói motiváció, és mint ilyen önálló
