Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 27 (87. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SELMECZI GABRIELLA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1627 Különösen igaz ez a mondás, illetve ez a tendencia a gyógyszerkiadásokra. Az új készítmények sokkal drágábbak, mert a kutatásfejlesztés óriási összegekbe kerül. (21.30) Főké nt a nagy gyógyszergyártó cégek bevételük 3040 százalékát is kutatásokra fordítják. Ez természetesen meg kell hogy jelenjen a gyógyszerek és gyógyszerkészítmények árában. Ha ezt nem vállalja a társadalom, akkor nem lesz kutatás, nem támogatjuk ezt. Tulajd onképpen ez az a kihívás, amelyre választ kell találnunk. Ennek az eszmefuttatásnak a kapcsán feltehetjük azt a kérdést, hogy miben van a politikus felelőssége. Szerintem itt kettős a politikus felelőssége. Egyfelől el kell dönteni, hogy az egyik oldalon b efolyó pénzekből, amit járulékpolitikával alakítunk ki, mennyit fordítunk ebben az adott esetben gyógyszerre. A másik ilyen kérdés, amelyet a politikusoknak kell eldönteniük, és amiben a politikusok felelőssége van az, hogy milyen készítményeket, milyen mó don, milyen mértékben támogat. Nézzük az első kérdést, hogy mennyi pénz is fordítottunk 1998ban a gyógyszerek támogatására! Az 1998as előirányzat 102,6 milliárd forint volt, ami csaknem azonos volt az 1997es tényadattal, tehát nem emeltek még nominális értékben sem ezen a kasszán. Noha az infláció nemcsak megvolt 1998ban is, hanem elmondhatjuk hogy az egészségügyben jóval magasabb az infláció, sok esetben duplája a normális inflációnak. Az 1998. évi, tehát az adott évi tényadat 125 milliárd forint volt, amely 21,8 százalékkal magasabb volt a tervezettnél, tehát a tervezett szám jóval alatta maradt a tényleges számnak. A gyógyszerkérdéssel kapcsolatos másik probléma, amelyet felvetettünk, az, hogy milyen készítményeket, milyen módon,
