Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
1173 sokféle szabályozást tartalmaz arra, hogy hogyan szabad állami vagyont eladni. Hasonló logika mentén kellene egy ilyen törvénynek azt szabályozni, hogy milyen feltételek között, hogyan szabad kisvállalkozások fejlesztésére állami pénzt ad ni, és ezzel a törvényjavaslat adós marad. Azt javaslom, hogy ha van rá képességünk, próbáljunk ezen változtatni, próbáljuk egy kicsit körülhatárolni a mindenkori kormány játékterét. Az nekem nagyon rokonszenvesnek tűnik és az én korlátozott ismereteimmel is összhangban van, hogy éppen abból a megfontolásból, hogy a közpénzt még a kisvállalkozások körében sem szórják olyasmire, ami aztán nem lesz eredményes, ezért számos fejlett piacgazdaságban a kisvállalkozások támogatásánál kombinálni szokás a banki dönt éshozatalt az állami döntéshozatallal. A banki döntéshozatalban érvényesül valami piaci jövedelmezőségi kritérium, az államiban pedig az a segítség, ami a normális banki feltételekhez képest kedvezőbb feltételeket biztosít a kiválasztott kisvállalkozások s zámára. Tudok arról, hogy például Hollandiában bizonyos időszakokban az egy alapelv volt, hogy csak banki közvetítéssel juthat az állami pénz kisvállalkozásokhoz, és nem a banki közvetítést megkerülve, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt szigorúan és köve tkezetesen kell ma Magyarországon érvényesíteni, ez további vizsgálatot igényel. De hogy valamiféle szabályozást azon kívül, hogy ad a törvény egy jó hosszú felsorolást, hogy mi mindenre lehet adni a pénzt - és módosító javaslatok még tovább fogják hosszab bítani ezt a felsorolást , meg ad egy felsorolást, hogy ki mindenkinek lehet adni ezt a pénzt, de semmiféle érdemi szabályozást nem ad, ez szerintem a cél szempontjából nem szerencsés. Ezért javaslom - és majd én is igyekszem módosító indítvánnyal ezen se gíteni , hogy valamilyen szabályozás
