Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 9 (85. szám) - A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
1164 nagyobb vállalatok játszanak, ennek következtében nem tudnak igazán gyorsan fejlődni, nem tudnak igazán alkalmazkodni a helyzethez. Úgy gondolom, hogy ezek kategóriák, amelyekről most beszéltem, megkülön böztetendő kategóriák. Különböző programokat kell kialakítani, amelyek vonatkoznak arra, hogy e tulajdonképpen bérből és fizetésből élőkkel - de ügyeskedők, ezért bt.s társaságokkal rendelkezőkkel - mit akarunk csinálni. Másképpen kell eljárnunk a mestere mberekkel, akiknek céhrendszerű üzemük van, és másképpen kell azokkal eljárnunk, akik vállalkozók. Felvethetném a másik aspektust is, hogy tulajdonképpen két nemzeti modell áll előttünk mint példa. Az egyik a német, a másik az amerikai. Úgy gondolom, hogy a mesteremberekre vonatkozóan a német modell az, ami célszerű, követendő, amivel stabilitást igyekeznek biztosítani a lakatosok, a pékek, a különböző igazán kisüzemi mesteremberek tevékenységéhez. Egészen másképpen kell viszonyulnunk azokhoz a vállalkozókh oz, akik esetében az a probléma, hogy az lenne jó, ha ezek a kisüzemek, alkalmazkodó üzemek gyorsan fejlődnének, mert bizony itt nem a stabilitás az igazi megoldás, hanem a fejlődési és a kiugrási lehetőségek állandó biztosítása. Például az amerikai példa ezeknél azt mutatja, hogy itt nagyon sok vállalat megy tönkre, és ezt nem negatívumnak ítélik meg, hanem a változás egyik eszközének és módszerének, és normálnak tekintik azt, ha egy vállalkozó ilyen értelemben tönkremegy, és holnap új üzemet és új stratég iát választva újraindítja a tevékenységét. Nem azt állítottam, hogy most végleges javaslatom van, hogy ezt hogyan kell kezelni, csak az a véleményem, hogy ezek a kategóriák, amelyekről most beszéltem, azt érdemlik meg, hogy önálló stratégiában nyúljunk hoz zá, és ezzel kell
