Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
95 Ha úgy tetszik, úgy érzi a közvélemény, hogy az állampolgári jogok, a kisebbségi jogok és az adatvédelem biztosai mindig őket védik, az Országgyűlés pedig nem mindig őket védi, legaláb bis úgy tűnik, mintha nem mindig őket védené, de ehhez hozzá kell szoknunk. Mi, országgyűlési képviselők nem is vagyunk egyedül ebben, hiszen ott van mellettünk a kormány, a szakszervezetek, a munkáltatói érdekképviseletek. Önök pedig, biztos asszony, bizt os urak, az alkotmánybírókkal és a köztársasági elnökkel osztoznak ebben az igazán irigylésre méltó pozícióban. Pedig, tisztelt Országgyűlés, nem mindig védik ám meg azt, aki hozzájuk fordul. Mint kiderül a beszámolóból számolva, a beadványok többsége eset ében eleve visszautasítják azokat, amelyek alaptalanok, amelyek nincsenek a hatáskörükben, és azok közül is, amelyeket vizsgálnak, bizony az esetek nagyon nagy részében azt állapítják meg, hogy a panasz alaptalan, és azért állapítják meg, mert tényleg alap talan. Tehát semmivel sem kevésbé elfogulatlanok, objektívek, mint például az Országgyűlés, és ez szerintem az érdemük. Aki végigolvassa ezt a vaskos beszámolót, annak azt kell megállapítania, hogy bizony az állampolgári jogok biztos asszonya és helyettese nagyon korrektül, elfogulatlanul vizsgálódik. Hadd hívjam fel arra a figyelmet - amit valamennyien tudunk, akik olvastuk, de talán a nyilvánosság kevésbé , hogy ezek a beszámolók, ugyanúgy, mint a másik két általunk tárgyalt beszámoló, mindig az ügyekről szólnak; sosem nevezik meg a szereplőket, még akkor sem, amikor minden olvasó pontosan tudja az újságokból, hogy kiről van szó, mert az ügyek egy része nagyon nagy port vert fel. Így volt ez a kisebbségi jogok biztosának múlt héten tárgyalt beszámolójával , és így van ez a ma tárgyalt beszámolóval is. Nem nevezik meg, mert nem a személyről, nem az állami funkciót betöltő személyről szól - legyen az illető akár polgármester, akár rendőrfőnök, bárki más , hanem arról a funkcióról, amelyet az illető gyakorol. Ahol a beszámoló megállapítja a visszásságot, ott nem a személynek tesz szemrehányást, hanem a hivatal gyakorlójának tevékenységét minősíti, és szólítja fel - ahol ezt indokoltnak tartja - változtatásra. Ez is szimbolizálja, ez is jelzi azt az elfogulatla nságot, ami hitelt ad a biztosok tevékenységének, nemcsak a panasztevők szemében, mert az szinte magától értetődő, hanem az érintettek szemében is. Ez az elfogulatlan, korrekt magatartás alapozza meg azt, hogy az érintettek nagy többsége siet eleget tenni az ajánlásoknak, és ez az elfogulatlan, korrekt magatartás alapozza meg azt, hogy amikor viszont a válaszuk a panaszra elutasító, akkor ezt az érintettek többsége szintén elfogadja. Én ezt borzasztó fontosnak tartom. Egy ilyen szép összeállítást már idézte m az anyag végéről, most egy másikat az elejéről is idézek, amikor arról van szó a beszámoló 23. oldalán, hogy milyen magas az állampolgári jogok országgyűlési biztosa tevékenységének az ismertsége a megkérdezettek között. Egy 73 százalékos ismertséget sik erült ezalatt a néhány év alatt elérni, és tekintettel arra, hogy itt egy teljesen új intézményről van szó, én ezt egy nagyon fontos dolognak tartom. Nem azért önmagában, mert az emberek tudják, hogy a Tüköry utcában van egy ilyen hivatal, amihez lehet for dulni, hanem azért, mert ezeknek az intézményeknek a 73 százalékos ismertsége azt jelenti, hogy egy olyan jogtudatosság alakult ki Magyarországon az elmúlt néhány év alatt, amely kétségkívül a rendszerváltás egyik legfontosabb eredménye, az tehát, hogy Mag yarországon a polgárok milliói tudatában vannak annak, hogy a hatóságokkal, az állammal szemben jogaik vannak, amely jogokat erre hivatott intézmények védenek. Ezt én azért tartom rendkívül fontosnak, mert ez nemcsak a megelőző négy évtizeddel, hanem legal ábbis a megelőző négy évszázaddal szemben jelent egy történelmi fordulatot Magyarországon. És ha valamiért köszönetet mondhatunk a biztos asszonynak és a biztos uraknak, az az, hogy munkájukkal ezt a történelmi fordulatot szolgálják azon a Magyarországon, ahol az emberek milliói évszázadokon keresztül ahhoz szoktak hozzá, hogy a felüllevőknek ők csak engedelmeskedhetnek és meghúzhatják magukat előlük. Ezen a Magyarországon az elmúlt években, az elmúlt tíz évben - és ezen belül az önök tevékenységével is jel lemzett elmúlt négy évben - egy olyan közfelfogás van terjedőben és terjedt el a lakosság többségében, hogy ez nem úgy van, ahogy évszázadokig volt,
