Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz):
90 a környezetvédelmi ügyekben, a pénzintézetek elleni, különösen a lakáshitellel kapcsolatos sérelmek száma. A panaszokra jellemző, hogy változatlanul valamilyen sérelmes döntést kifogásolnak. A hivatali javuló eljárási fegyelmet iga zolja, hogy a beszámolási időszakban kevesebben fordultak az állampolgári jogok országgyűlési biztosához a hatóság hallgatása miatt. Az előző évihez hasonlóan arányaiban változatlanul a települési önkormányzatok polgármesteri hivatalaira vonatkozott a legt öbb panasz. 1998ban az állampolgárok többet panaszkodtak a bíróságokra, pénzintézetekre, végrehajtókra. Az előző évre jellemző volt, hogy a városokból érkező panaszok száma nőtt a községekben élő panaszosokkal szemben. Tisztelt Képviselőtársaim! 1998ban is tartott az emberi jogok országgyűlési biztosa - mint azt a biztos asszony említette - kihelyezett ülésekkel egybekötött megyei látogatásokat Tolna megyében, valamint SzabolcsSzatmárBereg megyében. A kihelyezett látogatások egyik fő célja az volt, hogy a panaszok helyben intéződjenek el. Ezen alkalmakkor megnőtt a panaszok száma, ami azt jelzi, hogy az állampolgárok igénylik, hogy az ügyeiket helyben, gyorsan intézzék el. A beszámolási időszakban 9641 panaszos ügy intéződött el, amelyből jelentős volt - 3863 darab - az előző évekről áthúzódó ügy. 1998ban 5212 panasz fejeződött be vizsgálat nélkül, döntő többségében hatáskör hiánya miatt. Az elutasított panaszok sem voltak azonban hiábavalóak a panaszosok számára, mivel az országgyűlési biztos és munkatá rsai az elutasító határozatban kioktatták a feleket, és iránymutatást adtak az ügyük további intézéséhez. A vizsgálat nélküli elutasítás indoka volt az elmúlt évben, hogy a sérelem nem érintett alkotmányos jogot, az előbb említett hatáskör hiánya, valamint az, hogy a panaszosok még nem merítették ki a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. (19.50) Figyelemre méltó azonban az, hogy - és ez döntő részben az országgyűlési biztosok munkájának köszönhető - az elmúlt időszakhoz ké pest mintegy felére csökkent a jogorvoslati lehetőség kihasználatlansága miatt elutasított panaszok száma. Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese a beszámolási időszakban 9 átfogó vizsgálatot fejezett be. Az átfog ó vizsgálatok közül egy 1996ban, kettő 1997ben, míg hat 1998ban indult ügy volt. Az elmúlt időszakban végzett vizsgálatok közül kiemelendő - már erről is szó volt - a gyermekjogok érvényesülésének vizsgálata és az, hogy a hivatal a gyermekjogok érvényes ülésének fokozott figyelmet szentel. Általában elmondhatjuk azt, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese hivatalba lépésük óta kiemelt figyelmet fordítanak a bármilyen szempontból hátrányos helyzetben levő személyek, köztük a gyermekek jogainak védelmére. Sajnos a gyermekek által elszenvedett sérelmek többsége nyilvánosságra sem kerül. Ezt a tényt tanúsítja az is, hogy az elmúlt három évben az országgyűlési biztosok hivatalához csak elenyésző számban érkeztek ilyen jellegű p anaszok. Az országgyűlési biztos kötelessége, hogy a gyermekek alkotmányos jogait érintő, tudomására jutott visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen. Az előbbiekből eredően az állampolgári bizt osok a visszásságok feltárása és orvoslása érdekében a szokásosnál gyakrabban éltek a hivatalból indult vizsgálatok lehetőségével. 1998ban - mint Polt Péter úr is elmondta - két átfogó vizsgálat is érintette a gyermeki jogokat. Az egyik ilyen vizsgálat a különösen hátrányos helyzetben lévő állami gondozott gyermekek életkörülményeit és jogaik érvényesülését igyekezett feltárni, míg a másik átfogó vizsgálat a 1418 éves korosztály iskolai jogával, a diákjoggal foglalkozott. A vizsgált területek igen széles skálán mozogtak. Így kiterjedtek az otthont nyújtó gyermekintézmények helyzetének vizsgálatára, a biztonsági gyermekülés használatának kérdésére, az intézetbe utalás és a gyermekelhelyezési perek gyakorlatának vizsgálatára is. Örömmel olvastam a beszámolób an, hogy a gyermekek alkotmányos jogainak érvényesítése érdekében jelentős előrelépés észlelhető. Ennek ellenére - állapítja meg a beszámoló - a kialakult helyzet korántsem megnyugtató. Észlelték, hogy a társadalomban tartja magát az a szemlélet, amely a g yermekek jogait nem tartja
