Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH GÁBOR, a környezetvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP):
86 részével lehet vagy szabad foglalkozni, nemcsak az idő megtakarítása céljából, de azért is, mert magát ezt az egész beszámolót egységesen kell és lehet értékelni. Van a beszámolónak egy olyan része, ahol statisztikai adatokat közöl, s ezek kö zül az egyiket szeretném kiemelni. Ez arról szól, hogy a vizsgált panaszok száma 1997hez viszonyítottan 6,75 százalékot, tehát majdnem 7 százalékot csökkent. Ez így első olvasatra rendkívül kedvezőnek tűnik, úgy tűnik, mintha itt valami hatalmas közállapo tjavulás következett volna be. Azt gondolom, valami olyasmi következett be, ami kezdettől fogva várható volt és amire szükség is volt. Az országgyűlési biztosok működését ugyanis valami másfajta várakozás előzte meg a széles közönség részéről, mint amit e z az intézmény, ez a jogintézmény valójában szolgálni hivatott. Igen sokan úgy gondolták, hogy ha nincs igazam a bíróságon, meg nincs igazam az államigazgatási hatóságnál, nota bene egyáltalán nincs igazam, akkor is van az országgyűlési biztos, ahol majd é n egyoldalúan előadom a saját panaszomat, és ebből aztán valami biztosan ki fog sülni, hiszen azért találták ki az országgyűlési biztost, hogy az nekem igazságot szolgáltasson. El kellett telnie néhány évnek, amíg nyilván most kezd elterjedni vagy kezd a t udatba beszivárogni, hogy nem ezt a célt szolgálja az országgyűlési biztos. Kezd elterjedni és kezdik tudomásul venni az emberek, hogy az országgyűlési biztos nem bírósági pótlék, nem államigazgatási pótlék, hanem kifejezetten egyfajta olyan törvényességi intézmény, amely a törvényesség érvényesülését és nem egyegy egyednek az olyanfajta jogérvényesítését kívánja szolgálni, amelyet esetenként talán nem is lenne célszerű megtámogatni. Azt gondolom, hogy azokból az eseti és egyedi esetekből, amelyeket az ors zággyűlési biztos asszony rendkívül jól csoportosítva a Ház elé tárt, kiderül, hogy lassanlassan ezek bizony így alakulnak, ez a tudatba átmegy, és meggyőződésem szerint ez a jogintézmény legáltalánosabb elfogadottságát igazolja. (19.30) Szeretnék utalni még valamire, ami, úgy gondolom, szintén azzal járhat, hogy elképzelhető, hogy ez további panaszcsökkenésekhez fog vezetni. Az országgyűlési biztos asszony egy nagyon szellemes és azt kell mondanom, kiváló idézetet mondott el az alkotmány- és igazságügyi b izottság előtt, amikor azt mondta, idézve egy másik ombudsmant: "Ha helyesen használja a parlament a mindenkori biztosát, akkor tulajdonképpen ez az emberi jogok őrzőkutyája a parlament megbízásából, amely nagyon hangosan ugat, de sohasem harap." Majd, hog y még egy idézet legyen - ami számomra igazán kiválónak tűnik - egy másik ombudsmantól, azt hiszem, az ombudsman hölgytől, ahol azt mondja, hogy "az ombudsmannak nagy a szája, de rövid a karja". Azt gondolom, az óriási hiba az lenne, ha igen hosszú karja l enne és nem lenne megfelelő méretű szája az ombudsmannak, mert végső soron az igazi nagy feladata az, hogy mindazokra felhívja a figyelmet, mindazokban megtegye azokat a lépéseket, amelyekben fogyatékosságok vannak; lehet, hogy éppen csak egy törvényességi fogyatékosság, de az is lehet, hogy alkotmányos fogyatékosság. Azt gondolom, hogy az eseti és az egyedi részekből néhány dologra mégis rá kellene mutatni, és ezekkel külön kellene foglalkozni. Ami a szívem szerint az egyik legfontosabb része - tudom, hogy nem ez valójában, csak hozzám nagyon közel áll , ez a bűncselekmény áldozatainak, és most terjesszük ki egy kicsit jobban: a büntetőügyekben a sértetteknek a helyzete. Azt gondolom, hogy az eltelt tíz esztendőben, tehát valahol attól kezdődően, amikor má r más jogértelmezés és másfajta büntetőjogi értelmezés uralkodott el - egyébként helyesen - a magyar joggyakorlatban, a sértettek és a bűncselekmények áldozatai egyre inkább kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Emellett nem lehet elmenni, mert mégiscsak arr ól van szó, hogy maga a büntetőeljárás és az egész bűnüldözési eljárás nem elsősorban arról szól, hogy milyen jogokat kell biztosítani - ez is nagyon fontos - a vádlott részére, hanem arról, hogy a bekövetkezett büntetőeljárással honorált cselekményt mikén t kívánja a társadalom úgy reparálni, hogy érzékletes és érzékelhető legyen a sértett, a bűncselekmény áldozata számára is. Ezekben az eljárásokban az a helyzet, és ezért szorulnak ők nagyonnagyon az ombudsman védelmére, hogy van egy jól felkészült ügyvéd - tételezzük fel, hogy mégiscsak olyat bíznak meg egyegy adott fontosabb büntetőeljárásban , van a
