Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. POLT PÉTER, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, a napirendi pont előadója:
74 megbirkóznunk; van köztük olyan is, amivel évek óta nem sikerült, és itt az Országgyűlés segítségét kértük. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm a figyel met. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót Polt Péter úrnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének. DR. POLT PÉTER , az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általá nos helyettese, a napirendi pont előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az országgyűlési biztos és általános helyettese tevékenysége 1998ban több ezer ügyet érintett. Engedjék meg, hogy az írásbeli beszámol ó kiegészítéseként nagyon röviden néhány olyan kérdést érintsek, amelyeket kiemelésre méltónak tartok, és amelyek az általam lefolytatott vizsgálatokhoz kapcsolódnak. Az első ilyen kérdés a visszásság fogalma. Tevékenységünk során 1998ban továbbfinomított uk ezt a fogalmat, megjelölve azokat a követelményeket, amelyek elmulasztása esetén a polgárokkal kapcsolatba kerülő hatóságok és közszolgáltatók elmarasztalhatók. Engedjék meg, hogy e körülmények közül néhányat a szóbeli kiegészítésben is felsoroljak. A h atóságok és közszolgáltatók tevékenységének vizsgálata során 1998ban rendkívül nagy figyelmet fordítottunk a tisztességes és méltányos eljárás követelményére. A magyar alkotmány kifejezetten és kimondottan az 57. § (1) bekezdésében a bíróságok tekintetébe n írja elő a tisztességes, illetve igazságos eljárás kötelezettségét, ez azonban nem jelentheti azt, hogy az egyéb hatóságok és közszolgáltatók figyelmen kívül hagyhatják ezt a követelményt. Gyakorlatunkban az alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogáll amiság tételéből vezethető le, hogy valamennyi hatóság és közszolgáltató nem egyszerűen a tételes jogi szabályokat köteles betartani, hanem az ügyfelekkel szemben tisztességesen és méltányosan kell eljárnia. E követelmény ügyeink többségében más alanyi jog okkal is szoros összefüggésbe volt hozható, így elsősorban az emberi méltósággal, a tulajdon védelmével, a panaszhoz, kérelemhez való joggal, illetve a jogorvoslati jogosultsággal. Olyan fontos ügyekben érvényesítettük a hatóságokkal szemben ezt a követelm ényt, mint például a rendőrségi eljárásokban, ahol indokolatlanul megtagadták a nyomozásokat, nem vették figyelembe az ügyfelek kérelmét és bizonyítási indítványait, illetve nem végeztek el olyan nyomozati cselekményeket, amelyekkel az ügy tisztázható és l ezárható lett volna. Nagy szerepet játszott azonban ez az elv a közszolgáltatók vizsgálatánál is, amikor a közszolgáltatók rendkívül egyoldalú és információval nem kellőképpen ellátott szerződési feltételeit vagy azt a gyakorlatot kifogásoltuk, hogy a pana szokat előrenyomtatott blankettákon válaszolták meg. Ugyanúgy megemlíthetem azonban az építési ügyeket, a kisajátítási, illetve birtokvédelmi ügyeket, ahol a tisztességes és méltányos eljárás segítségével lehetett egyensúlyt teremteni a köz- és magánérdek között. Esetenként a méltányos eljárás akadálya a jogszabályi háttér hiánya volt. Gönczöl Katalin biztos asszony már említette, hogy súlyosan méltánytalannak tartottuk azokat az eljárásokat, amelyeknek alapján a rokkantsági járadékban részesülők a járadéko t elveszítik, amennyiben saját munkájuk jogán öregségi nyugdíjra, vagy hozzátartozóik elvesztésénél árvasági juttatásra lesznek jogosultak. Figyelemmel a probléma súlyára és arra a tényre, hogy a jogszabályváltoztatásra irányuló kezdeményezésünk elutasítá sra került, e kezdeményezést megismételjük az önök előtt fekvő beszámolóban, és kérjük a parlament vizsgálatát, hogy az egységes fogyatékossági támogatás bevezetéséig hogyan lehetne ezt a problémát orvosolni. A második fontos kötelezettség, amiről szót kel l ejteni, az ésszerű idő követelménye. A hatóságok akkor tesznek eleget megfelelően feladataiknak, ha az eléjük kerülő ügyeket záros határidőn belül be tudják fejezni. Nem véletlen, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság ítéletének
