Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
328 természeti, a társadalmi, a gazdasági és kulturális szervezetek közötti kölcsönhatás határozza meg. Ha ebből egyet kiemelek, az nem régió, az egy ágazati fejlesztés, és maximum annak a területi hatásait elemző valamilyen együttműködés. Ebből korlátlan mennyiségű lehet, és a világon semmit se zavar. Ha ezeket a kérdéseket tisztességesen, nyugodtan vé gigbeszélnénk, máris ki lehetne alakítani az alapvető megegyezést. Ugyanez az ellenőrzés kérdése. Senki nincs az ellenzéki oldalon, aki azt mondaná, hogy nincs szükség a törvényességi felügyeletre. Igen, van. Óriási pénzek elosztása és végrehajtása fog itt megjelenni. És nemcsak az államnak kell kontrollálni az önkormányzati felhasználást vagy a tanácsi munkát, hanem bizony az állami elosztás rendszerét, az állam részvételét is megfelelően ellenőrizni kell. De kérem meghallgatni ezeket a csacsiságokat - nem tudom, minek nevezzem , ami a törvény konzekvens végigolvasásában jelenik meg, ami túlhatalmat ad egy egyszerű adminisztratív szervezetnek! Ha ezzel egyetért a kormányzat, rég nagy baj van! Ha egyetért azzal, hogy ilyen jellegű szervezeteknek szavazati j oggal kell benne lenni, akkor valóban összekeveri a választott szervezeteket, amelyeket így lehet felelősségre vonni, vagy pedig a végrehajtásra utasítható szervezeteket és azoknak a funkcióit. Nem igaz az, hogy egy fejlesztési tanács végrehajtó szervezete - tehát egy munkaszervezet - azonos szervezet magával a tanáccsal. Nem igaz, hogy egy miniszter és egy minisztérium felelőssége azonos egy hivatal, egy dekoncentrált szervezet felelősségével. Óriási különbség van a számonkérhetőség és az egész végrehajtás ban a felelősség tekintetében! Ne keverjük egy szervezetbe össze, különítsük külön! Lehet jelen, hozhatja a forrásait, részt vehet a vitákban, részt vehet a program kialakításában, de a döntésben azok legyenek, akiket a választópolgárok igenis - akár parla menten, önkormányzaton vagy kamarákon keresztül - számon tudnak kérni. Végül is azt gondolom, hogy ezekben meg lehet egyezni, de ez munkát igényel. Én személy szerint bármikor felajánlom nemcsak a magam, hanem munkatársaim hozzájárulását is ahhoz, hogy eze k a fogalmak kitisztuljanak, és olyan közös egységes rendszerbe lépjenek bele, ami egy önkormányzati törvény módosításáig, egy régió kialakításáig, adott esetben az alkotmánymódosításig kiterjedően megjelenik. (22.40) Nem beszélve arról, amit a másik minis zter úrhoz szólva mondtunk, hogy a forrásokkal kapcsolatban vannak problémáink: igen, alapvető baj az, hogy ha hozzányúltuk ehhez a törvényhez, akkor azt a gyávaságot, amit mi nem tudtunk megcsinálni, mert gyengék voltunk, hogy végrehajtsuk, meg kellene lé pni. Igenis, most már hosszú távra kell biztosítani a forrásokat, mert pontosan tudjuk, hogy az Európai Unióban hétéves tervezési ciklusok vannak, és nem éves költségvetéshez igazodnak. Magyarul, minimálisan a stabilitást biztosítani kell, ha egyszer intéz ményt is hozok létre, akkor azt eszközökben is biztosítani kell. Miért nem lehet ebben a törvényben benne? Ezzel a törvénymódosítással nagyon sok mindenre lehetne utalni, csak a szándéknak kellene megjelennie. Majdnem végezetül hadd mondjam el, hogy azt hi szem, a célok tekintetében tökéletesen egyetértünk. Igen, lehetőleg a leghatékonyabb, a leggyorsabban felépíthető, hosszabb távon is stabil rendszert kell létrehozni, aminek a végső célja természetszerűleg az emberi életkörülmények, a környezet, az infrast ruktúra javítása és így tovább. De ennek is kétfajta metszete van, és ez is visszavezethető arra - talán ez a mondanivalóm lényege , hogy mekkora a különbség egy statisztikai tervezési és egy fejlesztési régió között. Egy statisztikainak nevezett régióban a közös programmal módosítani lehet, mondjuk, a foglalkoztatás szerkezetét általában, elő lehet segíteni a szakképzést, lehet a munkanélküliség arányain, a belső képzési rendszereken módosítani, lehet ellátási rendszert kialakítani, mert ezek normatív ala pon is összehasonlíthatók, és egy nagyobb térségben is, egy statisztikai régióban statisztikailag elemezhetők, és meg lehet tervezni a munkanélküliség csökkentését és ahhoz egy eszközrendszert. De végrehajtani ostobaság és lehetetlen, azt egy meghatározott program alapján olyan régióban lehet, ahol ezek a feladatok, ezek a problémák összefüggnek, és a megoldására azonos eszközöket
