Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz):
312 területe nagyobb, mint az Ogy. határozatban megjelölt, illetve a mostani törvényj avaslatban is szereplő régió, de kitűzött céljai sok esetben egybeestek a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott regionális célokkal. A tanács működésének eddigi tapasztalataiból leszűrhető, hogy a sokszor eltérő érdekek lassú egyeztetési folyamata a terü letnagyság - ez körülbelül egyharmad országnyi területet jelent - és az eltérő gazdasági szerkezet miatt a döntések - így a tanács működése is - sokkal hosszabb időt vett igénybe a kívánatosnál. Ez nem volt jó. Így fordulhatott elő például, hogy bár az aka rat valamennyi szereplő részéről megvolt, mégsem sikerült hathatós intézkedéseket hozni a PhareSop '96os programjának végrehajtásában, így a pénzeszközök gyors és hatékony felhasználásában. Itt szeretném megjegyezni, hogy ahogy már ezt Becsó képviselőtár sam is említette, ismerve a törvényjavaslat jelenlegi tartalmát, három megye - Nógrád, Heves és BorsodAbaújZemplén megye - már előrehaladott tárgyalásokat folytat az új regionális szintű intézményrendszer kialakítása érdekében. Javasolnám ezt innen más m egyéknek is, hogy lépjenek ki ebből a mókuskerékből, és minél hamarabb kezdjék meg azt az érdemi és tervezőmunkát, ami a későbbiek folyamán nyilván sok problémát meg fog oldani. Tisztázni szükséges azt is, hogy a régiók létrehozását külső körülmények is in dukálták. Az európai integráció közelsége és a Pharesegélyek, valamint a 2000ben már megnyíló egyéb uniós programok - például az ISPA, a Shapard is - kényszerítő erővel hatnak abba az irányba, hogy egy törvényileg garantált, központilag elfogadott intézm ényrendszer kerüljön kialakításra. A regionális területfejlesztés törvényjavaslat szerinti egységei megfelelnek az Unióban alkalmazott nagyságrendnek, azaz az 12 milliós lélekszámot magukban foglaló régióknak. Meg kell jegyezni azt is, hogy ez a mutató or szágonként más és más. Ez nem egy egzakt szám. Franciaországban, Hollandiában például nagyobb lélekszámot foglalnak magukba a régiók. Az is igaz - ez már a vitában szerepelt , hogy a dunántúli régiók esetében kisebb, a központi régió esetében nagyobb a la kosságszám 12 milliónál, ami, azt gondolom, hogy ennek ellenére semmit nem von le a javaslat kivitelezhetőségéből. Az is igaz, hogy ha csatlakozni akarunk az Unióhoz, az általánosan nem jelenti minden formalizált szabály automatikus elfogadását, ott ahol pedig nincs markáns előírás - ilyen például a területfejlesztési intézményrendszer , ott nyilván nincs jelentősége az igazodásnak. A regionális fejlesztési tanácsok létrehozása két további fontos gondolatot vet fel. Először is ki kell mondani, hogy a törv ényjavaslat életbelépésével olyan új intézményrendszer kerül kialakításra, amely történelmileg előzmény nélküli. A regionális fejlesztési programok tervezése, menedzselése, finanszírozása izgalmas szakmai kihívás, melyben egyeztetni kell a helyi - vagyis a z adott projekthez kapcsolódó - érdekeket az országos kormányzati koncepciókkal és részben az EU elvárásaival is úgy, hogy az adott térségben mindez segítse a gazdaság fejlődését, mérsékelje a területitársadalmi egyenlőtlenségeket, és járuljon hozzá a fen ntartható fejlődés elvének érvényesítéséhez. Az ágazati, a regionális és a helyi célok és érdekek összhangjának megteremtése nem kis feladat. Másodsorban a régiók kialakítása során továbbra is hangsúlyozni kell azok területfejlesztési program jellegét. Nin cs szó tehát jelenleg, illetve belátható távon arról, hogy a regionalitás kiterjedjen a közigazgatás területére. Tisztelt Országgyűlés! A regionális tanácsok működésének alapvető feltétele, hogy megfelelő szakmastruktúrájú, professzionális munkaszervezetek jöjjenek létre. A megyei területfejlesztési tanácsok működésének eddigi tapasztalatai azt igazolták, hogy célszerűbb a tanács tevékenységét különválasztani a munkaszervezettől, a programfinanszírozást a működésfinanszírozástól, a stratégiai döntéseket az operatív döntésektől. Ezért támogatandó a vitában elhangzott ellenzéki véleménnyel szemben az, hogy a javaslat szerint jogi személy legyen a munkaszervezet is. Ezzel kapcsolatban képviselőtársaimmal együtt
