Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről az ügyrendi bizottság 19/1998-2002. ÜB. (1999. május 20-ai) eseti jellegű állásfoglalásával, illetőleg a 20/1998-2002. ÜB. (1999. május 20-ai) eseti jellegű állásfoglalásáv... - ELNÖK (dr. Áder János):
285 Ház utasítsa el az ügyrendi bizottság 1920/19982002. számú ügyrendi bizottsági határozati javaslatát. Az általuk felsorolt érveket én csak néhány továbbival egészíteném ki. Mindenekelőtt arra hívnám fel a tisztelt Ház figyelmét, hogy nem véletlen az, hogy az alkotmány rendkívül komoly garanciarendszerrel bástyázza körül a rendkívüli ülések összehívását. Ez azért történik így, mert mindenképpen biztosítani kívánja, hogy a rendkívüli üléseket a Ház tar tsa meg, ellenkező esetben az ott lévő szabályok, az ülés összehívásának kötelezettsége nem lenne értelmezhető. De ugyanezt az álláspontot állapíthatjuk meg abban az esetben is, ha a Házszabályhoz, nevezetesen annak 39. §ához fordulunk. A Házszabály 39. §ának (3) bekezdése értelmében - idézem - "Ha rendkívüli ülésszak vagy rendkívüli ülés összehívását önálló indítvány megtárgyalása miatt kérik, a kérelemmel egyidejűleg a napirendre javasolt önálló indítványt is be kell terjeszteni. Az így benyújtott képvi selői önálló indítvány külön döntés nélkül az Országgyűlés tárgysorozatába kerül." Ez a szabály egyértelműen jelzi, hogy nem egyszerűen össze kell hívni ilyen esetekben a rendkívüli ülést, hanem a rendkívüli ülés kapcsán beterjesztett önálló indítványt tár gysorozatba is kell venni. Más kérdés, hogy a (4) bekezdése ugyanennek a paragrafusnak a napirend megállapítását szabályozza, azonban kérdéses, hogy ilyen esetekben vane bármi értelme annak, hogy különbséget tegyünk a napirendrevétel, illetőleg a tárgysor ozatbavétel között, a napirend megállapítása, illetőleg a másik aktus között. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ennek a kettőnek rendkívüli ülés esetében össze kell kapcsolódnia, hiszen a rendkívüli ülés egyetlen alkalomra vagy amennyiben ülésszakról van szó, akk or több, de meghatározott, konkrét alkalomra összehívott ülés, amelynek a tárgysorozata, illetőleg a napirendje meg kell hogy egyezzen egymással. Ám kétségtelen, hogy a 19., illetőleg a 20. ügyrendi bizottsági döntés már nem erre vonatkozik, hanem a korább i fejleményeket figyelembe véve azt próbálja legitimálni, hogy ilyen esetekben ne csak a napirendretűzést tagadhassa meg a többség, hanem azt is kizárja, hogy az interpellációk, illetőleg a kérdések benyújtásra, feltételre, illetőleg megtárgyalásra kerülje nek. Ebben az esetben teljesen egyértelmű eligazítást ad a 39. § (5) bekezdése, miként erre Kóródi Mária képviselőtársam már felhívta a figyelmet, mert ez kimondja, hogy a (3) és (4) bekezdések rendelkezéseit nem kell alkalmazni a rendkívüli ülésszak vagy rendkívül ülés alatt benyújtott interpellációra és kérdésre. Nem lenne ennek a szabálynak funkciója abban az esetben, ha el lehetne úgy járni, ahogy a házelnök úr eljárt ezen az emlékezetes május 29ei rendkívüli ülésen. Vitathatatlan, hogy ez egy speciáli s rendelkezés, amely minden más rendelkezéstől eltérő sajátosságokkal rendelkezik, és azon általános jogelv alapján, amely szerint a speciális szabály az általánost megelőzi - meg kell vizsgálni ezen túlmenően természetesen, ahogy erre az előbb utaltam, e speciális rendelkezés funkcióját is , egyértelmű, hogy ilyen esetekben meg kell tartani az interpellációs, illetőleg kérdéses időszakot, lehetőséget kell biztosítani a kérdések feltételére és az interpellációk elmondására. Végezetü l megjegyzem, hogy Kóródi Mária képviselőtársamhoz hasonlóan alkotmányos aggályokat kell megfogalmaznom azzal kapcsolatosan, hogy kétharmados szabályokat feles döntésekkel rendeznek, mert a jogértelmezés - mint közismert - nem egyszer jogalkotást, jogfejle sztést is magába rejt. Ha ez a helyzet, a kétharmados szabály védőereje megszűnik, ebben az esetben maga a Házszabály is kiesik a különleges jogintézmények közül, és az a helyzet következik be, hogy a Ház szabályait széles körű konszenzus helyett az egysze rű többség döntése alapján állapítják meg. Ez pedig a ma hatályos magyar alkotmánynak teljesen ellentmond. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy annak ellenére, hogy itt egy ellenzéki indítványról van szó, az ügyrendi bizottság állásfoglalását utasítsa el. Kö szönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy kíváne még valaki felszólalni. Az első körnél tartunk, úgyhogy azok a frakciók, amelyek már szóltak, természetesen nem kapnak újra szót. (Senki sem jelentke zik.) Most
