Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Lezsák Sándor (MDF) - a környezetvédelmi miniszterhez - "Mikor kezdik meg a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében szükséges beruházásokat?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
237 Arról van szó ugyanis, hogy egy olyan egyensúlyromlás indult meg a magyar gazdaságban, amely csírájában hordoz olyan kedvezőtle n folyamatokat, amelyek elvezethetnek egy súlyos stabilizációt igénylő állapothoz. Ugyanúgy, ahogy ön, államtitkár úr, képviselőként azt kérte számon hét évvel ezelőtt a kormánytól, hogy miért tétlenkedik, mi ugyanazt kérjük számon a jelenlegi kormánytól, tegyen azért, hogy ne legyen olyan helyzet, amikor Bokroscsomagra lenne szükség. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Miután az ön álláspontja ezt a tétlenséget ismétli meg, ezért a választ nem tudom elfogadni, ahogy ön sem fo gadta el hét évvel ezelőtt Kupa Mihály válaszát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : A képviselő úr nem fogadta el a választ, ezért kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae a választ. Kérem, most szavazz anak! (Szavazás.) Az Országgyűlés az államtitkári választ 181 igen, 81 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elfogadta. Lezsák Sándor (MDF) - a környezetvédelmi miniszterhez - "Mikor kezdik meg a DunaTisza közi homokhátság vízpótlása érdekében szükséges beruházásokat?" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Tisztelt Országgyűlés! Lezsák Sándor, az MDF képviselője, interpellációt nyújtott be a környezetvédelmi miniszter úrhoz: "Mikor kezdik meg a DunaTisza közi homokhátság vízpótlása érdekében szükséges beruházásokat?" címmel. Az interpellációra a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úr helyett Manninger államtitkár úr válaszol majd. Tessék, Lezsák képviselő úr! LEZ SÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. A politikai álmoskönyvek jóslata szerint ilyen kérdést esős időben, árvizekkel és belvizekkel vívott küzdelmek után nagyon nehéz feltenni, de mégsem feledtethetik velünk azt a tényt, hogy az ország területének e gy része fokozatosan sivatagosodik, drámaian csökken a talajvízszint, és az évben lehullott mintegy 370 milliméteres csapadék az évi 1200 milliméteres párolgásnak az egyharmadát sem éri el. Az ország, a DunaTisza közének a legjellegzetesebb vidéke a minte gy 8000 négyzetkilométer kiterjedésű homokhátság. Ez a terület a Gödöllőidombság, a Tápió menti települések, Abony, Szeged és Baja városok, továbbá a Duna által határolt vidék. Itt a század elején még közel 600 tó volt, mára viszont 10 alá csökkent a tóna k nevezhető, tartósan is vízzel borított területek száma. Mind a felszíni víz, mind a talajvíz, mind a mélyebbről elérhető rétegvíz minősége évről évre romlik. Már a kilencvenes évek elején tervek készültek e terület vízutánpótlásának a megoldásá ra. E beruházás tervezett költsége az itt keletkezett évi aszálykár felekétharmada volt. Úgy is jellemezhetnénk ezt a helyzetet, hogy a terület vízháztartásának az egyensúlyát szolgáló beruházások halogatása miatt az időjárás évente 5070 százalékos bünte tőkamattal sújtja a látszólag megspórolt költségvetési kiadásokat. 1995ben hatpárti egyeztetéssel született meg a DunaTisza közi homokhátság apadó vízkészletének az utánpótlásáról rendelkező országgyűlési határozat. Ez arra kötelezte a kormányt, hogy dol gozzon ki javaslatot a homokhátságot fenyegető természeti katasztrófa elhárítására és az itt élő mintegy 700 ezer lakos aszálykárokkal sújtott életfeltételeinek javítására. Az Országgyűlés ebben a határozatában az 1996 és 2005 közötti évekre stratégiai mun katerv és cselekvési program
