Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP):
23 követően az édesanya fizeté sének a kiesése olyan összeg, amit nem tudnak vállalni. Mert akkor mit tehetne? (14.30) Vagy visszamegy dolgozni az édesanya - ezt nem szeretné, mert féléves gyermeket nem akar otthon hagyni, vagy bölcsődében még oly lelkiismeretes gondozókra bízni sem , vagy a férjnek kellene megpróbálni valami jobb állást találni, esetleg többet keresni. Azt mondták, hogy így most egyet tudnak tenni: várnak, hátha történik valami. Nos, azt hiszem, hogy nekik mondhatjuk el, és nekik mondhatja el a Magyar Országgyűlés, ill etve a koalíció, hogy nem kell tovább várni, történt valami, és azt javaslom, hogy üljenek le, számolják újra, és vágjanak bele. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Kökény Mihály képvise lő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Hegedűs Mihály, a Független Kisgazdapárt részéről. DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Visszalapoztam a múlt heti vezérszónoki körben elhangzottak jegyzőkönyvét, és b evallom, nagy a csábítás, hogy visszatérjek egyes képviselőtársaim fantomokkal is hadakozó érveire. Nem teszem, csak szomorúan konstatálom, hogy több kormánypárti hozzászólásban a szakmai viták helyett a politikai konfliktuskeresés állt a középpontban. Had d idézzem azonban fel a törvényjavaslat bizottsági vitáján történteket. Az egészségügyi és szociális bizottság ülésén kormánypárti képviselőtársaim a szent inkvizíció elszántságával igyekeztek bennünket az eretnekségből kigyógyítani, atyai buzgalommal ráté ríteni a családbarátság kormány által kijelölt, a magasabb jövedelmű családok erősítése felé haladó ösvényre. Még arra sem felejtettek el inteni, hogy milyen rossz lesz nekünk, ha szembefordulnánk a gyeddel, ha nem vetnénk számot a közvélemény pozitív vára kozásaival. Nos, nem az ilyenfajta intelmektől való ijedtünkben, hanem meggyőződéssel mondjuk azt, hogy a Magyar Szocialista Párt nem gyedellenes. Még egyszer szeretném azt leszögezni, hogy ezt az európai összehasonlításban is egyedülálló ellátást nem jóke dvünkben szüntettük meg a gazdasági stabilizáció kényszerpályáján. S a mai, a négy évvel ezelőttinél sokkal kedvezőbb gazdasági környezetben sem zárkózunk el a visszaállításától, ha a kormány is valóban hajlandó az egységes anyasági ellátás irányába elmozd ulni, ha garanciákat vállalna a családi pótlék és a gyes éves emelésének automatizmusára, ennek törvénybe iktatására, ha a gyedről szóló törvényjavaslat mai, diszkriminatívnak látszó feltételein enyhíteni tud. Mi örülünk annak, hogy a kormány talált újabb fedezetet a családok számára. Hadd idézzem fel azonban a Fidesz 40 pontjából a 13. pontot, amely szó szerint a következőket tartalmazza: "A gyed visszaállításával egyidejűleg egységes anyasági ellátást biztosítunk mindenkinek." Nos, ebből az állításból a g yed visszaállítására irányuló elképzelés megvalósulni látszik, de az egységes anyasági ellátás - különösen a "mindenkinek" kitétel , úgy tűnik, már kevésbé fontos. Megjegyzem, hogy a Fidesz honlapján a 40 pont végrehajtásáról közzétett sikerjelentés a gye det még ez évi bevezetésre szánja, tekintettel arra, hogy a gyes költségvetési előirányzata állításuk szerint tartalmazza ennek a fedezetét. Nos, ennyit az előzetes szándékokról. A törvényjavaslat általános célrendszerével kapcsolatban a javaslat általános indoklása alapján hadd vessek fel három problémát. Először: az általános indoklás azt mondja, hogy a gyed ismételt bevezetésének elsődleges célja a népesedési mutatók kedvező irányú befolyásolása. Nos, tisztelt képviselőtársam, ez bizony a '80as években sem sikerült az akkori gyeddel; az átmeneti javulás, ami valóban bekövetkezett, szakértők szerint annak tulajdonítható, hogy az asszonyok előrehoztak szüléseket. És hadd hívjam fel arra a figyelmet, hogy Franciaországban a '30as években,
