Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - TÓTH IMRE (FKGP):
183 ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget B aráth Etele képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ez a vita tulajdonképpen egy sokkal mélyebb problémát jelez. Egyré szt személyes meggyőződésem az, hogy a tisztelt képviselőtársak nem tesznek pontos különbséget a területfejlesztés és a vidékfejlesztés között. Felhívnám a figyelmet arra, hogy amikor forráskoordinációról, forrásmegosztásokról van szó, egészen más alapok s zolgálják az egyiket és a másikat. A területfejlesztés gyűjtőfogalom. Amikor területfejlesztési tanácsokat hozunk létre, itt alapvetően a területfejlesztésről van szó, és annak részeként a vidékfejlesztésről. Amikor a vidékfejlesztéssel kapcsolatos intézmé nyrendszereket ide beépítjük, akkor ez már egyszer egy alapvető, túlsúlyos probléma. Másrészt ellene megy annak a törvényi alapszellemnek, amellyel a '96os törvény létrejött. Nevezetesen három fő aktornak az együttműködéséről volt szó a törvény szerint. M ind a három választott rendszer: 1. a kormányzat, amely a parlamenti választások hatására jön létre; 2. az önkormányzatok, amelyek a helyi önkormányzati választások révén jönnek létre; 3. a gazdasági szereplők, amelyek a gazdasági kamaráknál - tudjuk jól , a gazdasági szereplők választása alapján jönnek létre. Mind a három különböző demokratikus választási rendszer. Az FMhivatalok pedig hivatalok, államigazgatási szervek. Egy tökéletesen más szintű kapcsolatrendszer, egy utasíthatóságot jelent, nem pedig egy választás útján történő számonkérést. Ami a forráskoordinációt és megosztást jelenti - Tóth Imrének szeretnék válaszolni , óriási hiba, ha ez úgy lesz a jövőben, hogy ezeknek az FMhivataloknak nagyobb eszközök állnak rendelkezésükre, mint magának a területfejlesztési tanácsnak! Alapvető problémája ennek a törvénymódosításnak, hogy semmifajta rendelkezése nincs arra vonatkozóan, hogyan kell megnövelni azokat a központi, önkormányzati forrásokat, amelyek ezeknek a tanácsoknak a rendelkezésére állnak. Ó riási aránytévesztést jelent! Egyébként azt gondolom, hogy a legeslegfontosabb kérdés pont az, amit a képviselőtársam megválaszolt: a kistérségek szerepének az erősítése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amely pontosan ezt a fajta demokratizmust hangsúlyozná. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Tóth Imre képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. TÓTH IM RE (FKGP) : Köszönöm szépen a szót. Egyetértek Baráth Etele képviselőtársammal a források méreteit, trendjét tekintve. A jövőt illetően legfeljebb vélelmünk lehet, találgathatunk. Én az elmúlt időszakra vonatkoztattam azt, hogy mekkora volt a forrás, és eze k hogyan aránylottak egymáshoz. A tekintetben mélységesen egyetértünk, hogy a területfejlesztési tanácsokon belül a reálfolyamatokra is tekintettel kell lennünk. Hadd mutassak be egy ilyen reálfolyamatot! A gazdasági kamarák felelőssége a pályáztatásoknál felmerül olyan értelemben, hogy milyen mértékben képesek, tudják felkészíteni a gazdaság szereplőit, akik egyébként tőkehiányosak, a központi források kipályázására. Békés megyében 29 ilyen beadott pályázatból 22t vissza kellett adni a pályázóknak - és ez már második éve fordul elő , mert hiánypótlást kellett tenniük. Ez valamit mutat, persze egy közös felelősséget is, hiszen nem kizárólag és nem azt állítom, hogy csak a kamaráknak van ebben felelőssége, de azt gondolom, hogy a kamaráknak főként. A kistér ségekkel összefüggésben meggyőződésem, hogy fontos a későbbi más jogi szabályozás területén a figyelmet a kistérségekre fordítani, például olyan módon is, hogy a kistérségi
