Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
145 Ha a főváros és a vidék szellemi és kulturális egyenrang úságát feltételezzük, úgy tarthatatlan az a zsűrirendszer, amely jelenleg működik. Lehetővé kell tenni egy a fővárosban már megvalósult s működni képes bírálati rendszerhez hasonlót vidéken is. A minisztérium által a millecentenáriumra kiírt pályázatok bír álata a már említett előzetes szakvéleményezés után történne, ám e szakvéleményt a lektorátus központi esztétizálása és formalista művészetpolitikája diktálja. (0.30) A köztéri műalkotások értéke azonos anyagi ráfordítások esetén is jelentősen eltérő lehet . A különbözetet az egyes alkotások művészi értéke, a hely szellemének megjelenése, azaz a környezetbe illesztés színvonala nagymértékben befolyásolja. Vagyis az egyes alkotások megítélése valóban értő ítészeket, a közpénzek szétosztására egyértelműen alka lmas, művészetileg, etikailag magas színvonalat garantáló döntéshozókat igényel. Feltétlenül indokolt a szakszerű, helyismerettel rendelkező, etikus zsűrik létrehozása, azonban területi decentrumokra alapozva, szorosan az érintett önkormányzati hatáskörrel együttműködve. A központi támogatás elosztása a helyi anyagi áldozatvállalások arányában kellene hogy történjen. A legnagyobb települések műalkotásokkal való támogatására külön pénzkereteket kellene megállapítani, de e keretek konkrét művekre történő felh asználását, a művek kiválasztását illetően a központi gondolat helyett a felhasználó helyi képviselők nagyobb döntési lehetőséget kellene hogy kapjanak. A központi támogatással létrehozható művek bírálata, engedélyezése kizárólag helyi hatáskörben, nagyrés zt önkormányzati szervezésben kellene hogy történjen. A rendszerváltozás előtti időket idéző, központilag vezérelt paternalista véleményezés anakronisztikus és a korábbiakban részletezettek szerint valamelyest jogszerűtlen is. (Az elnök a csengő megkocogta tásával jelzi az időkeret leteltét.) Mikorra várható az anomáliák megszüntetése, a lektorátus megreformálása, feladatainak decentralizációja? Köszönöm a szót. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A kormány részéről Várhegyi Attila államtitkár úr kíván reagál ni az elhangzottakra. Megadom a szót. VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Őszinte örömmel mondhatom, hogy a képviselő úr nyitott kapukat dönget, hisze n a Képző- és Iparművészeti Lektorátus hivatalosan mindenképpen több mint egy évtizede egyáltalán nem végez engedélyező vagy művészetpolitikai tevékenységet. A lektorátus már rég, de ma biztosan nem azonos az 1963ban létrehozott intézménnyel. Szolgáltató nonprofit intézményként csupán szakértői állásfoglalásokat ad ki, amellyel segíti a települési önkormányzatok és a civil szféra köztéri mecenaturális tevékenységét. Több ezer önkormányzatot, társadalmi szervezetet, kulturális, egyházi és oktatási intézmény t lehetne felsorolni, amelynek a lektorátus az elmúlt években hasznos segítséget nyújtott. A lektorátus ezt a feladatát az önkormányzatok hatásköréről rendelkező '91. évi XX. törvény 109. §a alapján végzi, amely törvényhely a közterületen, valamint a közé pületben elhelyezett képzőművészeti és iparművészeti alkotások, így különösen a szobrok és emlékművek elhelyezéséhez, áthelyezéséhez és lebontásához az önkormányzatok részére művészeti szakvélemény beszerzésének kötelezettségét írja elő. A Képző- és Iparmű vészeti Lektorátus állami intézmény, melytől szakvéleményt lehet beszerezni. Ez egyáltalán nem zárja ki azt, hogy a szakértői névjegyzékben szereplő szakértők önállóan ne adhatnának szakvéleményt. Sokkal általánosabb azonban, hogy az önkormányzatok nagyobb bizalommal vannak egy professzionális állami intézmény, mint egyegy helyi művész iránt. Annál is inkább, mivel a lektorátus kizárólag külső és elismert szakértőkkel dolgozik, ügyelve a pártatlanságra és az összeférhetetlenségre. A lektorátus minden esetb en a szakértői bizottság
