Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
115 Azt gondolom , hogy azt a mottót, amellyel Majtényi úr indított, hogy a statisztikában, az ügyforgalmi statisztikában érzékelhető eltolódások vannak, amelyeket a jelen beszámolóban látni lehet, és a másik gondolatot, hogy az adatvédelem és az információszabadság nagyon szűk mezsgyéjén kell egyensúlyozni neki és kollégáinak, jól bizonyítja talán leginkább Fenyvessy Zoltán hozzászólása. Szeretném előrebocsátani, hogy életveszélyes dolognak érzem azt, ha az adatvédelmi biztos munkáját aktuálpolitikai dolgokkal próbáljuk me g befolyásolni vagy annak alárendelni, mert akkor még nehezebb ezen a szűknek nevezett pallón áthaladni. Azok az új kihívások, amelyekkel akár állampolgárként, akár gazdálkodó szervezetként szembenézünk, az adatvédelmi biztos számára is új kihívásokat jele ntenek, sok esetben egyedi, különleges elbírálásokat, amelyekben - én teljesen természetesnek tartom - adatvédelem szempontjából a magánember elsőbbséget élvez mindaddig, amíg gyanú nem merül fel tevékenységével kapcsolatban. Szeretném itt Fenyvessy úrnak visszaidézni azt, hogy az én olvasatomban egyetlenegyszer sem tett kísérletet az adatvédelmi biztos tevékenységével arra, hogy megakadályozza a bűncselekmény felderítését, a bűncselekmény kivizsgálását. Ugyanakkor hangsúlyoznom kell, miközben örömömnek ado k hangot - és a jegyzőkönyv számára szeretném megjegyezni , hogy köszönöm, hogy Latorcai elnök úr a gazdasági bizottságba is elhozta ezt a beszámolót kötelező feladatként, mert ahogy hivatkoztam rá, a statisztika bizonyítja, hogy egyre nő azoknak az ügyek nek a száma, amelyek a magánember és a vállalkozói szféra között kerülnek felszínre. (22.00) Ezek közül maga a biztos úr is említett néhányat, de szeretném szintén kihangsúlyozni, hogy akár a privatizáció nyilvánossága vagy a koncessziós szerződések és szá mtalan olyan dolog, amely már a jelen parlamenti ciklusban is többször volt közöttünk, kormánypártok és ellenzék között konfliktus tárgya, konfliktus forrása. Hasonló az a kérdés, amikor arról beszélünk, hogy mikor, mely időpontban léphet a nyilvánosság el é az adatvédelmi biztos. Én aggályosnak tartom - és tényleg csak egy rövid mondattal szeretném képviselőtársaim figyelmét újra ráirányítani erre , hogy ha nem lépett volna nyilvánosság elé pont azért, mert egyes kérdések, egyes törvényjavaslatok esetében nem kérték ki kellő időben a véleményét, ha ezt nem hozza nyilvánosságra, akkor mi itt a Házban már törvényt is alkottunk volna, miközben az adatvédelmi biztos véleményét esetleg nem is ismerjük. A másik ilyen dolog az átláthatóság kérdése. Igen, mindannyi unknak érdekünk fűződik ahhoz, állampolgárként és ellenőrző képviselőként is, hogy az átláthatóságot biztosítsuk. Ez is nagyon sokszor képezi itt a Házban is vita tárgyát, és nagyon nehéz megmondani azt, hogy egy adott szerződésnél, jelesül amit az államti tkár úr is elmondott, egy koncessziós szerződésnél melyik az a szakasz, ami még a nyilvánosságra tartozik, és mi az, amit már üzleti titokként esetleg külön kell kezelni. Ezért egyetértek Majtényi úrnak azon gondolataival, ahol szintén azt feszegeti, hogy hol húzható meg az a határ, ami addig szól, hogy a nyilvánosságnak joga van cégadatokat megismerni, és melyik az a pont, amin túl már az információ akár egy bűncselekménynek is az elindítója lehet. Most olyan egyszerű gondolattal nem akarnék foglalkozni, h ogy ez milyen más összefüggéseket is jelenthet. Szeretnék néhány szóval időzni annál a gondolatnál, szintén a munkáltatóimunkavállalói viszony kapcsán, ahol maga a szerződésszabadság kérdése is felvetődik, és nagyon sikamlós: milyen információhoz juthat h ozzá egy munkáltató a munkavállalójáról? Egyedül az adatvédelmi biztos az, aki megvédheti a meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő munkavállalókat, mert nagy a munkanélküliségi arány, mindenki szeretne munkához jutni, viszont a munkáltatók egynémely esetben ezzel próbálnak is visszaélni. Külön nem térnék ki a közszolgáltatói szférára és a bankszférára. Még néhány gondolatot az új kihívásokról:
