Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos, a napirendi pont előadója:
106 hitelinformációs rendszer adatéhsége és feldolgozása törvény által korlátozva van, a piaci pedig egyáltalán nincs korlátozva. Az egyetlen eredmény ezek után természetes en az, hogy a központi rendszer versenyhátrányba kerül a piacival szemben, ahol gyakorlatilag nincsenek adatvédelmi követelmények. 1998ban több ügy is érintette a karitatív szervezetek adatkezelését. Egy ajánlá somban megfogalmaztam azt a kérést, hogy a karitatív szervezetek adatkezeléséről szülessen törvény. Ez azért látszott szükségesnek, mert jelenleg a karitatív szervezetek személyiadatkezelésére nincs jogi lehetőség azon az egy eseten kívül, amikor valaki ö nként keresi a kapcsolatot egy karitatív szervezettel. A kormányzat képviselői, az Igazságügyi Minisztérium ezt a javaslatot nagyon korrekt jogi érvekkel, azzal hárították el, hogy az Európai Unió adatvédelmi irányelvének ez a megoldás felel meg. Ebben van is igazság, bár szerintem az uniós irányelv alapján lehet itt bizonyos koncessziót adni. Viszont a probléma lényege az, ami egy alkotmányos kérdés vizsgálatánál igen izgalmas és tulajdonképpen szép probléma - azon kívül persze, hogy maga az ügylet nem nag yon szép , hogy nemcsak azt kell megnéznünk, hogy az alkotmány keretei között egy adatkezelés jogilag elfogadható vagy nem, hanem azt is, hogy a jogok hogyan vannak elosztva. Meggyőződésem, hogy a jogok nincsenek helyesen elosztva akkor, amikor direktmark eting cégeknek a törvény több jogot ad személyes adatok kezelésére, mint karitatív szervezetek számára. Következésképpen nemcsak önmagában kell nézni a jogok elosztását, hanem a jogok elosztásának szerkezetét is meg kell néznünk, és meg kell keresnünk azok at az erkölcsi fogódzókat is, amelyek a jogtól egyáltalában nem idegenek, hogy bizonyos adatkezelést a jog vagy - hogy az adatvédelmi törvényt idézzem, mert az adatvédelmi törvény használja a "tisztesség" szót - a tisztesség megkíván. Ugyanezzel a kérdéskö rrel függött össze az az eset is, és ebben kértem a parlament segítségét, hogy a direktmarketingtörvény elmulasztotta figyelembe venni azt, hogy egy embernek a megszületése pillanatától vannak személyes adatai, következésképpen amikor az állampolgároknak joguk van arra, hogy letiltsák az adataik felhasználását direktmarketing célra, ezt attól a pillanattól tudják gyakorolni, amikortól léteznek, illetve törvényes képviselőik, szüleik attól a pillanattól tudják ezt a jogot gyakorolni. Ezzel szemben az úgynev ezett korcsoportos leválogatás jegyében a direktmarketing cégeknek ma is joguk van a nullaéves korosztályról is adatokat kérni. Nemrégiben nem is egy esetben kaptam olyan indítványt, amely éppen arról szólt, ami szomorú eset, de sajnos előfordul, hogy időn ként a csecsemők nem élik túl az egykétnapos kort, és rövidesen megjelennek a családnál a kéretlen ajándékok, amelyek természetesen fokozzák a szülők amúgy is nagy fájdalmát. Hadd tegyek még említést arról, hogy régi és új veszélyek fenyegetik a polgári s zabadságot az adatvédelem és az információ tekintetében. Ha megengedik, egy mondattal a sajtóval való kapcsolatomról is beszélni szeretnék. Kétarcú a viszonyom a sajtóval. Egyrészt az információszabadság jegyében - emlékezzenek a bősnagymarosi keretmegáll apodással kapcsolatos vizsgálatomra - a sajtó szövetségese is vagyok. Ugyanakkor nem vagyok híve a sajtószabadság olyan értelmezésének, amely a tengerentúlon általánosnak mondható - az európai jogi kultúra ennél árnyaltabb , hogy a sajtószabadság bárminek a közlési szabadságát jelenti. Éppen ma sok szó esett itt az áldozatok jogairól. A személyiségi jogok, a bűncselekmény áldozatainak jogai, a tömegszerencsétlenségek áldozatainak jogai jegyében meggyőződésem, hogy alkotmányosan korlátozható az a fajta szab adosság, amellyel az ilyen adatokat a sajtó kezeli. A személyes adatok védelmét és az információszabadságot is érintően a veszélyek állandóan nőnek. Vannak régi esetek: levéltitok megsértése, telefonok lehallgatása a magánszférában ugyanúgy, mint a közszfé rában, videokészülékekkel való állandó megfigyelés. Nem egy magyarországi munkahely próbálkozik azzal, hogy személyazonosításra ujjlenyomatot használjon. Az írisz, a szembogár rajzolata alkalmas a személyazonosításra. Jönnek be külföldről az újabb és újabb lehetőségek. A bizonyosfajta intelligens kártyák olyan személyiségprofilt hordoznak az
