Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 9 (47. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
122 benyújtott ügyészi fellebbezés, de mindenekelőt t az a törvényi követelmény, amely így szól, hogy "valamennyi körülmény szigorú bírói megvizsgálását teszi kötelezővé", azt jelenti számomra, hogy nem elég hivatkozni arra, hogy a hat hónap alapján lehetőség van rá. Itt egy nagyon komoly bírói mérlegelésre van szükség, és minden bírói mérlegelés bizony bírói felelősséggel is jár. Tisztelt Képviselőtársam! Csak egy mondatot szeretnénk idézni abból az ítéletből, amely lehetővé tette az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását: "A bíróság egyetért azzal a v édői érveléssel is, hogy az elítélt valóban törvénytisztelő életmódot folytat, illetőleg megfelelő az életmódja is." Tisztelt Képviselőtársaim! Végignézve azokat a joggyakorlati problémákat, amelyekre a bírósági határozatok adnak választ - a joggyakorlatot ugyanis befolyásolják a bírósági határozatok , az alábbi bírósági határozatokat találtuk: "A szabadságvesztésben eltöltött időbe az előzetes letartóztatás idejét be kell számítani. Ha az előzetes letartóztatás régebben történt, az újabb foganatba vétel ó ta folyamatosan töltött büntetés tartama pedig még rövid, ez alatt megszerzett ismeretanyag nem minden esetben elégséges a megalapozott döntéshez." A következő, egy újabb bh.: "Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának engedélyezése során elsődlegesen a büntetés céljának a biztosítása a meghatározó, emellett igen nagy jelentősége van az elítélt büntetésvégrehajtás alatt tanúsított magatartásának, valamint az elítélt személyi és családi körülményeinek. Az elítélt személyiségén és a szabadságvesztés végr ehajtása alatt tanúsított magatartásán túlmenően vizsgálni kell, hogy mennyiben szolgálja ez a rendelkezés az elítéltnek a szabadulás után a társadalomba beilleszkedését, azt, hogy tartózkodjon újabb bűncselekmények elkövetésétől." Tisztelt Képviselőtársai m! Biztosíthatom képviselőtársaimat és a frakcióvezető urat arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium a tényállás és a felelősség felderítése érdekében mindent megtesz az elkövetkező napokban. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. ) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Ugyancsak napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, "Hazánk jószomszédi politikája" címmel. Frakció vezetőhelyettes úr, önt illeti szó. DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ezekben a napokban, amikor nemcsak NATOcsatlakozásunkról döntünk véglegesen, de Budapest vendége volt Szlovákia miniszterelnökhelyettese, Csáky Pál úr, é s itt üdvözölhetjük Románia miniszterelnökét, Radu Vasile urat is; amikor Orbán Viktor miniszterelnök úr eredményes soproni háromoldalú és horvátországi, valamint szlovéniai tárgyalásai után most a hét végén Pozsonyba készül, érdemes különös figyelmet szen telni a magyar szomszédsági politikának. Érdemes szólni külpolitikánk e meghatározó pillérének elvi alapvetéséről, de nemcsak annak nemzeti érdeket követő, európai értékrendű képviseletéről, hanem e szerteágazó munka mindennapi gyakorlatáról, stílusának ha tározott, konkrétumokra összpontosító és problémamegoldó dinamizmusáról is. A kormány magáénak vallja és folytatja a még a rendszerváltozás kezdetén nemzeti konszenzussal elfogadott, és a néhai Antall József miniszterelnök nevéhez kapcsolódó kü lpolitika három fő irányát: az euroatlanti integrációt, a regionális stabilitást is biztosító szomszédsági politikát, de a határon túli magyarság törekvéseinek támogatását magában foglaló nemzetpolitikát is. E hármas törekvés sikere pedig nem hangerő kérd ése, nem külön utak és nem pártpolitikai ambíciók függvénye, nem a rövidlátó sikervágy és nem is a mindenáron való megfelelni akarás idomulási reflexének kérdése. Nem, tisztelt Országgyűlés, mert törekvéseink sikere mindenekelőtt céljaink világos megfogalm azásától, a partnereinkben és a bennünk egyaránt remélhetőleg meglévő kölcsönös és valóságos politikai jóakarattól függ, de függ mozgásterünk kitartó és céltudatos bővítésétől, valamint - mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind pedig a regionális együttműköd ések
