Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 26 (60. szám) - "Utunk a szociális Európába" című politikai vita - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1666 csatlakozást elérhető állapotig megoldhatatlan problé mái nincsenek. A magyar állampolgárok, a munkavállalók szociális jogai minden tekintetben meg fognak felelni a közösségi elvárásoknak. Kérem, hogy a kormány erre irányuló erőfeszítéseit a jövőben is támogassák. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás alapján 2020 perces időkeretben. Először megadom a szót Sümeghy Csabának, a Fidesz képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek. Őt követi majd Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, az öné a szó. DR. SÜMEGHY CSABA , a Fidesz képviselőcsoportja részé ről: Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! A FideszMagyar Polgári Párt szívből örül, és helyesli a tárgyalt téma napirendre tűzését, mert ez egyrészt megköveteli azt a helyzetértékelést, amely az országban az elmúlt években kialakult, másrés zt meghatározza a megoldás módját is. Ennek megfelelően nagy hiba lenne csak szociálpolitikával mint kiragadott ténnyel foglalkozni; a téma tárgyalása, az említetten túlmenően, alapvetően gazdasági, emberi és emberi méltóságot érintő kérdéseket is érint. T isztelt Ház! A kilencvenes évek története a jövedelemújraelosztás megújult módszereinek alkalmazása Magyarországon. A korábban központikormányzati jövedelemcentralizáció és jövedelemújraelosztás megváltoztatásának igénye már a nyolcvanas években napiren den volt. Az államháztartási reform ezt a célt tűzte maga elé a nemzetközi pénzügyi szervezetek ösztönzésére. A kilencvenes években a GDP csökkenése mellett az ösztönzés erőteljesebbé vált. A hangsúly még inkább oda helyeződött, hogy a GDPhez mért arányok ban a szociális kiadások magasak, figyelembe véve az ország fejlettségi színvonalát. Az állami jövedelemkoncentráció és jövedelemújraelosztás még a nyolcvanas években is az úgynevezett szociális célú újraelosztás mellett egy általánosabb jövedelemújraelo sztást jelentett. Azaz az állam mint egy irányító atya nemcsak a lakosság, hanem a vállalatok jövedelmét is tetszése szerint csoportosította át burkolt vagy éppen nem titkolt támogatásokra. Az IMF nyomására a szociális szempontokat is érvényesítő fogyasztó i ártámogatást néhány éven belül elenyésző arányúra szorították le az akkori kormányok. Eközben a gazdasági folyamatok eredményeként - vállalati csődök, létszámleépítések, a munkanélküliség megjelenése és növekedése - a szociális célú kiadásokat növelni ke llett; munkanélkülisegély, jövedelempótló támogatás és így tovább. A növekedésnek úgy próbált határt szabni az előző kormány - különösen a Bokroscsomag után , hogy megnehezítette a hozzáférést a különféle juttatásokhoz, illetve szűkítette a jogosultak k örét, a juttatás alapját képező jövedelmeket, vagy egyszerűen lecsökkentette a jogosultság időtartamát. A munkanélkülisegélyeknél például valamennyi módszert alkalmazták. Jó példa a pályakezdőké, akiket előbb kizártak, majd bevontak, azután ismét kizártak a segélyből. A segély időtartamát az eredeti három évről fokozatosan egy évre szűkítették le, az egy év lejárta után egy sokkal rosszabb ellátást jelentő támogatást adtak. A nyugdíjaknál a degresszív beszámítást alkalmazták, a családi pótlékot jövedelmi s zinthez kötötték, és így tovább. Ezzel egy időben a hatalmon lévő szocialista kormány folytatta az állami szerepvállalás mérséklését számos más területen. Gondoljunk csak a lakásépítési hitelek jelentősen megemelt kamataira, az egészségügyi ellátásra vagy a fogászati ellátásra, a szanatóriumokra, a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök körül kialakult támogatáscsökkentésekre. Az 1988ban bevezetett személyi jövedelemadórendszerből döntő részben kiiktatták a szociális elemeket arra való hivatkozással, ho gy éppen a rászorultabb alacsony jövedelműek nem vagy nem teljes mértékben tudták igénybe venni ezeket, tehát a magasabb jövedelműeknek kedvez ez a rendszer. Az viszont senkit nem zavart, hogy az adórendszerbe időközben beépített, különféle
