Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 3 (53. szám) - A szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
832 DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igen tisztelt Miniszter Úr! Közel két éve, hogy ebben az Országgyűlésben a bortörvény egyeztető tárgyalásai megkezdődtek, és a szakma, az érdekképviseletek, valamint az akkori pártok egyet értésével több mint 90 százalékos egyetértés mellett elfogadásra került. Azt hiszem, hogy ez a törvény az eddigi, hatályban lévő időszakában bizonyította, hogy az ágazatnak igenis segítségére van, igenis bizonyította azt, hogy a tisztességes és jól gazdálk odó, szőlővel, borral foglalkozó parasztemberek, vidéki emberek megkapják azt a lehetőséget, védelmet, ami ennek a terméknek a piacra juttatásához kell. Természetesen vannak olyan részei ennek a törvénynek - lehet, hogy amiatt is, hogy túl nagy volt a kons zenzus iránti igény, és mindenkinek engednie kellett valamit , melyek a későbbiek folyamán általános felülvizsgálatot fognak eredményezni. Örömmel hallottuk a miniszter úrtól, hogy a második félévben erre valószínűleg sor fog kerülni. Ezt indokoltnak véli a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is, valamint a szakmai szövetségek valamennyi résztvevője a korábbiakhoz képest már most jelezte az igényét. (12.20) Az előttünk lévő módosítás egy kicsit az élet kényszere alapján került ide, hiszen az Európai Unióval 1993ban kötött borforgalmazási megállapodás 1998. december 31éig biztosította Magyarország számára - az akkor még hatályban lévő szabályozás mellett is - a kedvezményezett vámtételű piacra jutást, nyilván az igazolások, valamint az eredet- és származásvédelmi szabályok betartása mellett. Az elmúlt év szeptemberében érkezett a kérés, hogy lassan letelik a határidő, és jó lenne, ha a bortörvényünkben végrehajtanánk azt a módosítást, amely felmentést enged az OBI kötelező minősítése alól olyan külföldi borkészítm ények esetében, amelyekre nézve nemzetközi szerződés már megfelelő egyéb eljárást rendel. Ide tartozik ez a megállapodás is. A minisztérium elkészítette a módosítást, ide hozta, mert az előző év második félévi jogalkotási tervébe már nem fért bele, és most azt látjuk, hogy március 31éig kellene nekünk ezt elfogadni, mert ha ez nem történik meg, akkor a borforgalmazók, illetve a borelőállítók komolyabb vámtétellel lesznek kénytelenek szembenézni. Időközben az Országgyűlés tárgyalási rendje megváltozott, és sajnálattal kell megállapítani, hogy már a második esetben szaladunk bele egy olyan határidőbe, aminek a túllépése esetlegesen károkat okozhat a magyar gazdaságban. Az egyik ilyen - amit ugyancsak most tárgyalunk - a Balaton általános rendezési terve, amel yet április 1jéig kellene hatályba léptetni, és ugyanezzel a határidővel itt van ez a törvénymódosítás is. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy a gyakorlat majd igazolni fogja, ez a tárgyalási rend tarthatóe vagy sem. Annak örülnék, ha nem lennének ily en feszítő ügyeink, és nem azon kellene vitatkoznunk, hogy mikor és milyen feltételekkel térjünk el a Házszabálytól, hanem egy nyugodt, kiegyensúlyozott és megfelelően előkészített tárgyalási rendhez tudnánk visszatérni, mert - még egyszer hangsúlyozom - a határidő arra kötelez bennünket, hogy ez a módosítás március 31ig hatályba is lépjen. A másik, ami ebben a törvénymódosítási tervezetben megjelenik, a borhamisítással szembeni erőteljesebb fellépés. Ennek is megvan az előtörténete. Akkor, amikor a bortör vényt tárgyaltuk, benyújtottunk egy büntető törvénykönyvi módosítást is, amit az Országgyűlés akkor azért nem tárgyalt, mert napirenden volt a büntető törvénykönyv általános felülvizsgálata, és a képviselők úgy gondolták, hogy ezt majd a büntető törvénykön yv általános módosításával együtt rendezik, ami az elmúlt évben meg is történt, és bekerült a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának körébe a borhamisítás, amely - innen jelzem kedves képviselőtársaimnak, ha valaki esetleg nem figyelt volna oda - sza badságvesztéssel is büntethető, illetve olyan mértékű bírság kiszabása vált lehetővé, amely több milliárd forintot is kitehet. De nemcsak a szankciókkal van baj. Ha a borhamisítókkal szemben hatékonyabban kívánunk föllépni, akkor nemcsak a törvény szigorát vagy a folyamatos ellenőrzést kell számon kérni, hanem a borfogyasztási szokásokat is, amire alig figyelünk oda. Aki literenként 6080 forintért veszi meg a kannás bort, az vajon tudjae, hogy valódi bort iszike vagy sem. Többségük még nem itta el annyir a
