Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 3 (53. szám) - Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
803 jellegből áttért a családi gazdaságokra, kisegítő gazdaságokra, egyéni vállalkozások ra, és a társas vállalkozások köre megmaradt. Az adatszolgáltatás ezzel nyilvánvalóan szűkült, hisz az elszámolási kötelezettség gyakorlatilag a társas vállalkozásokra maradt, mert nekik volt érdemben befizetési kötelezettségük is, amely az adatszolgáltatá st a másik oldalról feltételezte. Az a kör, amelynek mi egy intenzívebb támogatást szerettünk volna nyújtani, ebből a nyilvántartási rendszerből kimaradt; meg a politika is végig azt sugallta, hogy ne nagyon lépjünk feléjük, mert azt fogják hinni, hogy ese tleg egyegy ilyen komolyabb nyilvántartás, egyegy ilyen összeírás majd később adófizetési kötelezettséget fog keletkeztetni. Ezért ezt a rendelkezésekben is követtük, még 1992ben, emlékeznek, volt az 500 ezer forintos, majd 700 ezer forintos, majd 1 mil lió forintos termelési határ - most már 1,5 millió , ami alatt azt mondtuk, hogy ők nem nagyon vesznek igénybe támogatást, ezért nem is kell az ő adatszolgáltatásukkal foglalkozni. Ez egy nagyon felemás dolog és nagyon veszélyes, mert nemcsak hogy bizonyo s termékkörökben ezek a kisgazdaságok állítják elő most már a mezőgazdasági termelés közel felét - egyes területeken, például a zöldségnél még ennél többet is , hanem ez a kör az, amelyik éppen az adatszolgáltatás hiánya miatt olyan támogatásokból maradha t ki, ami a fejlesztésüket és a létfenntartásukat is biztosítja. 1996ban az előző kormányzat idején tettünk egy kísérletet, hogy ezt az adatszolgáltatási kötelezettséget erőltetve, az őstermelői igazolványok bevezetésével próbáljuk meg ezt a kört a láthat ó gazdaság felé hozni, így egy kicsit megvédeni őket attól a szürke- vagy feketegazdaságtól, amit ismerünk, mind a felvásárlói, mind a kereskedői körben - és sajnos bizonyos feldolgozói területeken is , másrészt meg a támogatáshoz hozzájuttatni őket, nyil ván a támogatási rendszernek egy orientált átalakításával. Ezzel szemben eléggé komoly társadalmi fenntartások jelentkeztek, épp abból a félelemből eredően, mint amit az előbb is említettem, hogy ebből biztosan adó lesz. Hiába mondtuk akkor, hogy nem lesz adó - mert ezt a területet egyrészt nem is lehet megadóztatni, mert nincs miből, nincs jövedelme, mert hisz a jövedelemtermelő képessége rettenetesen alacsony , de jó lenne látni, hogy hogyan alakulnak a mezőgazdasági értékfolyamatok, mi marad a termelőné l, mi megy a feldolgozóhoz, mi az, amit a kereskedői szféra erre rárak, és a fogyasztó hogy jár jól. S erre lehet majd aztán egy olyan ágazati szabályozást kialakítani, ami a rendszert működteti. Itt is felemás megoldás volt ezzel a 250 ezer forintos érték határral, hisz az adatszolgáltatói kör hétszázegynéhány ezer őstermelői igazolvány kiváltása után is mindössze 40 ezerre tehető, akik tételes elszámolásban a 250 ezer forint fölötti kategóriát jelezték, és mintegy 10 ezer körül mozog azoknak a száma, akik nek ebből adófizetési kötelezettsége is van. Tehát látjuk, hogy 700 ezer mezőgazdasági termelő ebben az országban nincsen, mert ezzel a 250 ezer forintos értékhatárral arra ösztönöztük őket, hogy a nagypapának, nagymamának, a 16 év fölötti gyereknek is vál tsák ki az őstermelői igazolványt, és mindenki maradjon 250 ezer forint alatt. Így a szám nőtt, de a tényleges termelés emögött nem látszik, és kiváltképp nem látszik, hogy kik a termelésben effektív résztvevők, és milyen hatékonysággal, milyen értékesítés i lehetőségekkel bírnak a piacon. Tehát itt majd át kell gondolni a későbbiekben, amikor a szabályozórendszer átalakítására is sor kerül, hogy érdemese nekünk ezekkel az értékhatárokkal a továbbiakban foglalkozni. Én nagyon örülök annak, hogy ez az előter jesztés itt a teljes körű mezőgazdasági összeírást célozza, és nem értékhatárhoz köti, hanem azt mondja, hogy most már csináljunk egy tabula rasát, úgy, ahogy azt az 1997ben elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírja - még a két csi rkét is, igen , ami nem azt jelenti, hogy ő árutermelő gazdálkodó, szó nincs róla, hogy őneki ezentúl majd őstermelői igazolványt vagy bármely más adatot kell szolgáltatni! Hanem egyszerűen nézzük meg, hogy mi az, ami önfogyasztás, tehát ami a saját belső gazdaságában megtermelt és költségeit csökkentő élelmiszerfogyasztási célt szolgál, mi az, ami egy bizonyos fogyasztói kört elégít ki - például akinek két tehene van, és a szomszédnak eladja kannában a tejet, mert vidéken ez
