Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - Az 1999. évben a két- és többoldalú megállapodások alapján tervezett, országgyűlési hozzájárulást igénylő csapatmozgásokról, illetve a hazai gyakorló- és lőterek külföldiek által térítés ellenében történő igénybevételéről szóló országgyűlési határozat... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP):
735 fordítsunk. Azt gondolom, ebben a parlamentben éppen a civil kontroll okán - teljesen joggal tarthatunk igényt arra, hogy megtudjuk, egy esztendőben mennyi pénzt költünk hadgyakorlatra. Erre von atkozik a módosító javaslat. Nagy tisztelettel kérem képviselőtársaimat, legyenek kedvesek elfogadni e két módosító javaslatot, szavazzák meg. Mi természetesen hozzájárulunk ahhoz, hogy a mai országgyűlési határozat elfogadásra kerüljön. De ha Simicskó úr még egyszer úgy gondolná, hogy kioktat bennünket a nemzettel szembeni felelősségről, akkor, azt gondolom, néhány képviselőtársam igencsak elgondolkodik az országgyűlési határozat elfogadásáról. Nagy tisztelettel köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZ DSZ padsoraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Jelzésre:) Bársony András úr jelentkezett, az MSZP képviselője. Megadom a szót. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr . Úgy gondolom, nagyon kevés dolog van, amit Juhász képviselőtársam mondandója után még hozzá kell tenni e témához. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Azért szólalsz fel?!) Van azonban egy dolog, amit meggyőződésem szerint ebben a vitában nem lehet szó nél kül hagyni. A jelzett országgyűlési határozati javaslat időrendben először a külügyi bizottság asztalára került az elmúlt hét keddjén. Ezen a bizottsági ülésen - hogy, hogy nem, nyilván bokros honvédelmi teendők következtében - nem volt egyetlen helyettes államtitkára, vagy attól magasabb rendű tisztségviselője a Honvédelmi Minisztériumnak, akinek ideje lett volna belátogatni a Parlamentbe. Háromhetente egyszer van olyan napirend, amelyre fel kellene készülniük a minisztérium illetékeseinek; úgy látszik saj nos, még így is sokat ülésezik a parlament, még így is sokat üléseznek a bizottságok, és nem akad egyetlenegy ember sem, aki felelősen előterjesztést tud tenni. Miért mondom azt, hogy felelősen előterjesztést? Mert mindaz a probléma, amelyet Juhász képvise lőtársam utóbb, másnap, a honvédelmi bizottság előtt jelzett, már előkerült a külügyi bizottság ülésén, és akkor képviselőtársaimmal együtt - nem kevésbé jó néhány kormánypárti képviselőtársammal együtt is - azon az állásponton voltunk, hogy jobb lenne, ha a Honvédelmi Minisztérium visszavonná ezt az előterjesztést, s egy módosított előterjesztéssel - módosító javaslatok nélkül - meg lehetne úszni az egész procedúrát. Olyan rendű képviselője volt jelen a Honvédelmi Minisztériumnak, aki csak annyit tudott er re mondani, hogy majd tájékoztatja az elöljáróit. Ha a Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztériumában újabban úgy valósul meg a civil kontroll, hogy a civil alkalmazottak csak az elöljáróikat tudják tájékoztatni, anélkül, hogy érdemben tudnának nyilatkozni egy ilyen fontos kérdésben, akkor, úgy gondolom, rossz pályára tévedt az a honvédelmi vezetés. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a dolog nemcsak ilyen üzeneteket rejt magában; van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak egy másfajta üzenete is. Költségekről, átláthatóságról beszélünk. A bizottsági vita során is előkerült egy konkrét tétel: megkérdeztük, hogy a minisztérium illetékesei vajon tudnake nyilatkozni arról, hogy az előre betervezett költségekhez képest például az egy héttel korábba n az osztrák álláspont miatt bekövetkezett költségnövelés, nevezetesen, hogy csapataink nem tudnak Ausztrián áthaladni ahhoz, hogy részt vegyenek egy olaszországi hadműveleten, mit jelent. A válasz természetesen valami olyan homályról árulkodott, tisztelt képviselőtársaim! Egyszerűen nemhogy azt nem tudták megmondani, hogy ez körülbelül ennyivel lesz több, vagy körülbelül ennyit érint, hanem a válasz egyszerűen az volt, hogy nem tudjuk. Erről a másik bizottság ülésén, vagy később, a megismételt bizottsági ü lésen a mai napig senki sem kapott tájékoztatást.
