Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - Cseh Sándor (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Meddig lesz a Felső-Tisza-vidéken, Szatmárban a víz az úr?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSEH SÁNDOR (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSEH SÁNDOR (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
712 No, tehát én az Agrártanácstól kezdve a legkülönbözőbb érdekvédelmi szervezeteki g rendszeresen tanácskozom ezekkel a szervezetekkel. Önnek is mondtam, igen tisztelt képviselőtársam, hogy bármikor készséggel leülök önnel megbeszélni az agrárium kérdéseit, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökével éppen az előbb egyeztettem újabb időpontot. Egyet ne kérjen tőlem, hogy én az ön gondolatait mindenben átvegyem, mert bennem - és nem veszi talán rossz néven tőlem - azért van egy rossz érzés, hogy ön, ha olyan jó gondolatai vannak a mezőgazdasággal kapcsolatban, akkor ezt 1994től 1998. július 8áig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) miért nem tudta megvalósítani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) Cseh Sándor (MIÉP) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi min iszterhez - "Meddig lesz a FelsőTiszavidéken, Szatmárban a víz az úr?" címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Cseh Sándor, a MIÉP képviselője, kérdést kíván feltenni a közlekedési, hírközlési és vízügyi mi niszternek: "Meddig lesz a FelsőTiszavidéken, Szatmárban a víz az úr?" A képviselő urat illeti a szó. CSEH SÁNDOR (MIÉP) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A közelmúlt katasztrófá ja, a tiszai árvíz heteken, sőt hónapokon át tartotta rettegésben az érintett táj lakóit, és fordította a nemzet aggodalmát, együttérzését a FelsőTiszavidékre, a Köröstájra, vagyis a bajban, veszélyben lévő területeink és ott élő honfitársaink felé. Az ott élő lakosság elszántan küzdött, aki csak tehette, segített, végül is a katasztrófa határainkon túl tombolta ki magát. Ez idő tájt örömmel láttuk a gátakon a helikopterrel vagy terepjárón odaérkezett köztársasági elnököt, minisztereket, szakembereket. A kkor és ezután még hosszú időn át hallottuk a jóleső biztatást, a segíteni szándékozó ígéreteket. Még a néha ostobának tűnő, felelőtlen ígéretet sem mosolyogtuk meg, melyet állítólag a kormány egyik felelős miniszterétől származtatnak barátaink, hogy az ár- és belvízzel sújtott földjeiket az állam tartalék földalapból fogja kicserélni. Az ár elvonult - a belvizek és a reménytelenség megmaradt. A búzatáblákon víz vagy jégmező van. Az életet ezen a területen az ott lakók az idén nem a földből remélik, hanem ö nöktől, a magyar kormánytól, a magyar kormány helyszínen járt tagjai által tett ígéreteiktől. (16.50) Tisztelt Államtitkár Úr! Kinek bölcsője ott ringott, és őseit szatmári föld fedi, ott lakik vagy hazajár szülőföldjére, és ott, az ott élőkkel együtt agg ódik. Rövidesen tavasz lesz. Sarjade élet a még mindig víz borította földeken? Megkezdődike és mikor a hasonló katasztrófahelyzetet kivédő ár- és belvízvédelmi intézkedés és munka? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem fel edtéke el ígéreteiket a látott, az ott élőkkel megélt borzalmakat? ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Képviselő Úr! CSEH SÁNDOR (MIÉP) : Röviden és illő tisztelettel... (A felszólaló mikrofonját kikapcsolják.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
