Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - Hegyi Gyula (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A dolgozó ember nem polgár?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - HEGYI GYULA (MSZP):
664 Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, a felvetett érdeklődésre abban, hogy az aktuális információkat az érintett or szággyűlési képviselők, illetve megyei elnökök jelezzék, továbbra is rendelkezésre állunk, a napi folyamatos becsléseket és az elhárítási munkálatokat nyomon kísérjük és tájékoztatni fogjuk a Belügyminisztériumot. A válaszát elfogadom azzal, hogy jelezni s zeretnénk, hogy lehetnek olyan települések, lehetnek olyan megyék, ahol valószínűleg a saját, számukra biztosított vis maior alapon esetleg túlnyúlnak, és akkor számítunk a Belügyminisztérium erre elkülönített alapjaira. (Dr. Kontrát Károly bólogat.) Köszö nöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak viszontválasz illeti meg az államtitkár urat. Kíváne élni a lehetőséggel? (Dr. Kontrát Károly: Köszönöm, nem kívánok.) Nem kíván vele élni. Hegyi Gyu la (MSZP) - a miniszterelnökhöz - "A dolgozó ember nem polgár?" címmel ELNÖK (dr. Áder János) : Hegyi Gyula , az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek. A miniszterelnök halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt a válaszadásra Harrach Péter szociális és családügyi minisztert jelölte ki. Kérdezem Hegyi Gyula képviselő urat, hogy elfogadjae a válaszadó személyét. (Hegyi Gyula bólint.) Igen, jelzi, hogy elfogadja, akkor a képviselő urat illeti a szó. HEGYI GYULA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Van az evangéliumnak egy bölcs mondása - a sok bölcs mondás közül az egyik , amelyik azt írja, hogy "méltó a munkás az ő bérére." Sajnos a közalkalmazottak, a köztisztviselők a mai Magyarországon hiába méltóak a bérük re, a bérük jelentős részét mégsem kapják meg, hiszen mint sokszor értesülhettünk róla, vannak olyanok, akik a kormány dilettáns adó- és jövedelempolitikájának következtében effektíven, nominál értékben is kevesebbet kaptak januárban, februárban, márciusba n, mint az elmúlt év végén. Ilyen körülmények között különösen nagy a szakszervezetek jelentősége, amelyek bérharcot vívnak és ezen túl a dolgozók emberi méltóságáért is kiállnak. A magyar szakszervezeti mozgalom nincs könnyű helyzetben, és talán ez is ind okolta azt, hogy Bill Jordan, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének főtitkára Magyarországon járt és erkölcsi szolidaritásáról biztosította a magyar dolgozókat. A kormány egyik előterjesztéséről például azt mondta, el sem tudja képzelni, milyen kisstílű gonosz lélek áll e tervezet mögött. Mi, akiknek nagyobb tapasztalatunk van e tekintetben, tudjuk, hogy ugyanaz a gonosz és kisstílű lélek, amely a közalkalmazottak, köztisztviselők, pedagógusok, egészségügyi dolgozók jelentős részét megfosztja a méltó bérüktől különböző machinációk miatt. Ezzel kapcsolatban különösen nagy felháborodást okozott azok körében, akik a kisemberekkel, a dolgozókkal, a bérből és fizetésből élőkkel szolidárisak, hogy a miniszterelnök úr még csak fogadni sem volt hajlandó a 100 millió, ismétlem: 100 millió tagot tömörítő szakszervezeti szövetség elnökét, azt az elnököt, aki nemrég a francia miniszterelnökkel, Jacques Santer úrral, az Európai Unió vezetőjével, Oroszország miniszterelnökével és hasonlóan jelentős politikusokk al tárgyalt. Immár a nemzetközi szakszervezeti közösség, ez a 100 milliós tábor is látja, hogy ez a kormányzat sajnos lenézi, megveti, de legalábbis lekezeli a szakszervezeteket. Ennek fényében kérdezem miniszter urat egyrészt, hogy miért nem kerülhetett s or erre a látogatásra, miért nem fogadta a miniszterelnök úr 100 millió dolgozó képviselőjét; másrészt pedig
