Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - Kósáné dr. Kovács Magda (MSZP) - az igazságügy-miniszterhez - "A postás hányszor csenget?" címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
657 Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! 1997ben törvény rendelkezett arról, hogy az életüktől politikai okból jogtalanul megfosztottak hozzátartozóinak kárpótlási összegét a későbbiekben ugyancsak törvénynek ke ll majd meghatároznia. Ennek a kötelezettségnek az ez évi költségvetési törvény 58. §a tett eleget, és a kárpótlás összegét 30 ezer forintban határozta meg. A megöltek első csoportjának hozzátartozói az 1992. évi törvény alapján 1 millió forintot kaptak. A most meghatározott összeg ennek 3 százaléka. Az érintettek az Alkotmánybíróság döntése után már nyilván tudták, hogy kisebb összegre számíthatnak. Az összevetési alap azonban mégis az 1 millió forint. Fájdalmas kimondanom, de valahogy úgy hangzik, hogy a z egyik halott 1 millió, a másik halott 30 ezer forintot ér. Éppen ezért kérdéseim a következők: 1. Államtitkár úrnak vane tudomása arról, hogy közjogi méltóságok, miniszterek címére csekkek érkeznek, amelyeken a kárpótoltak visszaküldik a nekik postázott 30 ezer forintot vagy annál is kevesebb összeget, mert esetleg ez több örökös számára is szétoszlik? 2. Kapotte a miniszter asszony maga is ilyet? Ha a tárca vagy a miniszter asszony kapott, álláspontjuk szerint mi a helyes eljárás a címzettek részéről? 3. Mit válaszol a nyilvánosság előtt azoknak, akik ezt az elkeseredett lépést választották? 4. Az emberi jogi bizottság alternatív módosító javaslatokat dolgozott ki a költségvetési törvényhez, amelyek az ez évi költségvetési teher növelése nélkül dolgozta k volna ki lehetséges alternatívát a megalázóan alacsony kárpótlási összeg emeléséhez. Most is helyesnek tartjae, hogy a kormány ezeket az indítványokat elutasította? Végül arra kérem, egyetlen dolgot ne válaszoljon, azt, hogy a 3 milliárd forintos költsé gvetési összeget az előző kormány határozta meg, hiszen a kárpótlásra jogosultak számát akkor még megbecsülni sem lehetett, ennek ismeretében alakult ki a 30 ezer forint. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megado m a szót Hende Csaba államtitkár úrnak. DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Nagyon nehéz kérdések sorát tette fel nekem. Engedje meg, hogy megpróbálja k ezekre röviden és tényszerűen válaszolni. Tudom, ennek az ellenkezőjére kért, mégis kénytelen vagyok utalni arra, hogy az előző Országgyűlésnek 1997ben már meg kellett volna hoznia azt a törvényt - egészen pontosan 1997. október 7. napjáig , amely össz egszerűen meghatározta volna az egy élet elvesztéséért járó kárpótlás összegét. Ezt a törvényi kötelezettségét elodázta az előző parlament, és egy újabb törvénymódosítással úgy döntött, hogy ez a törvény 1998. október 7ig szülessen meg, ezzel párhuzamosan pedig - és ez vitathatatlan tény - az előző kormány által elfogadott költségvetésben 3 milliárd forint került erre a célra elkülönítésre. Annyit kell elmondanom, hogy tavaly ősszel, amikor a költségvetési törvény előkészítése folyt, változatlanul nem volt pontosan becsülhető a kárpótlásra jogosultak száma, azonban a nagyságrend ugyanúgy sejthető volt, mint az előző kormány idején. Az akkori adatok szerint úgy tűnt, hogy százezer főről van szó, és miután 3 milliárd forintot biztosítottak önök ennek a kormán ynak arra, hogy ezt a törvényi kötelezettséget teljesítse, ezért a 3 milliárd forint elosztva a százezer jogosulttal adta ki a 30 ezer forintos összeget. Kérdésére válaszolva utalnom kell az Alkotmánybíróság 22/1996. számú határozatára, amely kimondta: "Ha annak érdekében, hogy a törvény megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, a kárpótolandók körét lényegesen meg kell növelni, nem ellentétes az alkotmánnyal, ha a törvényhozó a kárpótlásra szánt összeget újra megállapítja és újra elosztja, ennek köv etkeztében
