Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
654 A harmadik a kiutasítás. Ez külföldi állampolgárokra vonatkozik, mivel magyar állampolgár nem utasítható ki az ország területéről. A fiatalkorú elkövetők túlnyomó többsége pedig magyar á llampolgár, tehát ez sem hatásos. A negyedik végül a figyelmeztetés. Ennek viszont csak akkor van súlya, ha bűnismétlés esetén szigorúbb jogkövetkezmények is vannak a szabálysértési hatóság eszköztárában. Egyébként pedig a kézhezvétel pillanatában a figyel meztetést eldobja az elkövető, és magatartását ott folytatja, ahol abbahagyta, hiszen sem intézkedést nem lehet vele szemben alkalmazni, sem büntetni nem lehet őt. (11.50) Ezt követően sajnos azt kell megállapítanom, hogy a tervezet nem tartalmaz olyan ren delkezést, amely a fiatalkorúak által elkövetett szabálysértéseket hatékonyan szankcionálni tudná. Ez baj! Ugyanis minden olyan képviselőtársam, aki hozzám hasonlóan ügyvédként praktizálva kemény bűnözőkkel megismerkedett, tudja, hogy ezek a nagyfiúk is ki sfiúkként kezdték a letérést a törvény ösvényeiről; hajdanán pitiáner könnyűfiúként kezdték, és fokozatosan váltak nehézfiúvá. Ezért a MIÉP ellenzi azt, hogy a büntetlenül maradó szabálysértéssorozatok elkövetői megrögzött bűnözőkké nőjék ki magukat. A me grögzött bűnözők ugyanis - ügyvédi tapasztalataim alapján - már nehezen megjavítható emberek. Fiatalkorú szabálysértéselkövető korukban kellett volna őket néhányszor szigorú kézzel helyre zökkenteni. Nem azt mondjuk természetesen, hogy az elzárással kell kezdeni a büntetést, de a lehetőségét legalább meg kellene adni annak, hogy bizonyos esetekben ezzel is élhessen a hatóság. A fentiek miatt javasoljuk, hogy a nagyobb súlyú vagy többször ismétlődő szabálysértést elkövető fiatalkorú val szemben legyen lehetőség elzárás kiszabására, vagy a pénzbírságnak elzárásra változtatására a bírság megfizetésének elmaradása esetén. Természetesen a MIÉP védi a fiatalkorú sikeres iskolai tanulmányának folytatásához fűződő érdekeket, és e képzést nem kívánnánk elzárással megszakítani. Ezért az iskolai tanulmányokat folytató, de súlyosabb elkövetői magatartást tanúsító fiatalkorú elzárásának végrehajtását az iskolai téli, tavaszi, nyári szünetekben tartanánk célszerűnek. Erre vonatkozóan módosító indít ványt is benyújtunk, mert kezelhetetlennek tartjuk azt a helyzetet, amikor is egy jövedelemmel nem rendelkező fiatalkorú - és ilyen a fiatalkorúak túlnyomó többsége - bármilyen szabálysértést büntetlenül elkövethet, hiszen, mint említettem, elzárással nem büntethető, esetleges pénzbírság pedig végrehajthatatlan. Magyarán egy fiatalkorú akár naponta, vagy ha az idejébe belefér, akár óránként elkövethet például bolti lopást a szabálysértési értékhatáron belül, és vele szemben a figyelmeztetésen kívül semmit n em lehet tenni. Alig hiszem, hogy ez lenne az előterjesztő szándéka! Vagy ha mégis, akkor azzal nem tudunk egyetérteni. Óhatatlanul felmerül ugyanis a kérdés, hogy kit véd vagy kit akar védeni a törvény. A társadalmat az elkövetővel szemben - vagy pedig az elkövetőt? Az elmondottak egyértelműen ez utóbbit jelzik. Meggondolandónak tartjuk, hogy a fiatalkorú elkövető felett szülői felügyeletet gyakorló, vele egy háztartásban élő személy, szülő vagy nevelőszülő készfizető kezeskénti felelőssé tétele a szabálys értési bírság megfizetésében a családon belül komoly visszatartó hatással lehetne a fiatalkorúak kihágásának elkövetésében. A másik alapvető kifogásunk az officialitás hiánya. Nem értjük ugyanis, hogy ha egy szabálysértési hatóság észleli vagy tudomására j ut egy másik szabálysértési hatóság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozó tényállás, miért nem kell értesítenie az adott ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot. Ez nem más, mint a szabálysértési ügyek egy része feletti szemhunyás c supán kényelemből, mert a törvény lehetővé teszi a hatóság ilyen jellegű eljárását, illetve annak elmaradását. Az elvi észrevételeknél maradva nem értjük, hogy miért ilyen szűk az alkalmazható büntetések és intézkedések választéka. Miért nem alkalmazhat a szabálysértési hatóság például javítónevelő munkára vagy közmunkára kötelezést, vagy az okozott sérelem reparálására irányuló határozatot, a már említett falfirkapélda esetén annak eltávolítására kötelezést? Megítélésünk szerint igen komoly nevelő hatása lehetne például a jövedelemmel nem rendelkezők esetében, akiket pénzbírsággal nem
