Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A szabálysértésekről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, a környezetvédelmi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KOCZKA CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
640 megfelelően az 1879. évi XL. törvénycikk külön szabályozta a kihágásokat. A Csemegikódex szerint a bűntettek és a vétségek törvényi tényállásait kizárólag törvény határozhatta me g, és e cselekményeket csak bíróságok bírálhatták el. A kihágások konstituálására viszont a közigazgatási hatóságok is jogosultak voltak, és a kihágások egy részét a közigazgatási hatóságok bírálhatták el. Az 187879től kialakult magyar büntetőjogi hagyom ány szerint tehát a kihágások - mint a szabálysértések büntetőjogi előzményei - a büntetőjog részéhez tartoztak, és alapvető karakterüket is büntetőjogiasnak mondhatjuk. (10.30) Komoly változás 1955ben állt be a magyar büntetőjog rendszerében. A szabálysé rtés jogintézményét az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet vezette be Magyarországon oly módon, hogy a korábbi kihágások egy részét a büntetőjogban hagyta bűntetti alakzatban, egy jelentősebb hányadát pedig szabálysértésként az államigazgatási szervek hatá skörébe utalta. Világossá vált, hogy ez a döntő, kardinális változás a bírói kontroll nélküli állami beavatkozásnak egy nagyon határozott, jelentős törekvését jelenítette meg jogszabályi szinten. Az 1955. évi törvényerejű rendeletet követően hatályba lépet t 1968ban a mostani és a jelen törvénytervezettel felváltani kívánt 1968. évi I. törvény, és a 17/1968as kormányrendelet, az úgynevezett szabálysértési kódex. Ez a szabálysértési kódex különböző részeket önállóan nevesített, de egy összefogott rendszerbe n szabályozott, így a szabálysértési jog általános részét, a szabálysértési eljárást, a végrehajtás szabályait és az egyes szabálysértési tényállásokat tartalmazta. A szabálysértések így továbbra sem képezték a büntetőjog részét, de azzal egyre több rokon vonást mutattak. Véleményem szerint a most benyújtott törvénytervezet is arra az 187879től 1955ig tartó időszakra vonatkozó és akkor kialakult magyar büntetőjogi hagyományra igyekszik visszatérni, amely bevált intézményrendszerével és szabályozási techn ikájával közmegelégedésre szolgált. A büntetőjog és a szabálysértési jog között azonban éles különbségtétel is van. Beszélhetünk a büntetőjog és a szabálysértési jog közötti egyfajta sajátos munkamegosztásról is, hiszen ugyanannak az életviszonynak a védel mét aszerint látják el, hogy a jogalkotó az életviszony elleni támadást milyen súlyosnak ítéli meg, nyilván a bagatellebb támadásokat, kisebb súlyú támadásokat sorolja a szabálysértések körébe. A szabálysértési jog általános részét némely szakértők lényegé ben a Btk. kicsinyített másának is szokták nevezni. A tisztelt Ház asztalán fekvő törvénytervezet, törvényjavaslat szerint ez ismét alátámasztásra kerül, hiszen a Btk. szerinti általános részi fogalommeghatározások egy utaló szabállyal kerültek be a törvén yjavaslatba. Véleményem szerint ez a szabályozási technika felel meg a magyar jogi hagyományoknak. A mostani törvényjavaslat kialakulásának előéletéről engedjenek meg néhány szót. A szabálysértési jog reformja először 198890 között szerepelt az akkori kor mány elképzelései között. Elég élénk tudományos vita, elméleti értekezés folyt ebben az időszakban, és a megváltozott életviszonyok, a rendszerváltozás kiváltotta változtatási igény folytán került is sor törvényi változásra, azonban egy teljes, átfogó felü lvizsgálatra nem futotta akkor az erőkből, energiákból. Az a változás, ami jelentősnek mondható, az 1990. évi XXII. törvényben nyilvánult meg, amikor is ez a törvény hatályon kívül helyezte az önálló elzárás büntetést, továbbá a szabálysértési őrizetbe vét elt. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltozás folyamatában ezek a garanciális jellegű változások a korábbi, elmúlt több évtized állami túlkapásainak ismeretében, tudatában indokoltnak tűntnek. A következő lépcső az előzmények körében az 1993. évi XXXI. törvény , amely a csatlakozás kihirdetését jelentette az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Az előttem felszólaló képviselőtársaim már említették, hogy ennek a nemzetközi egyezménynek a 6. cikkelye írja elő a fair és korrekt eljárás igényét, illetőleg a bírósági út biztosításának kötelezettségét Magyarország számára. Ennek megfelelően 1995től a kormány intenzíven foglalkozott a szabálysértési törvény újrakodifikálásával, a szabálysértési jog átfogó reformjával. Az én ismereteim szerint az alábbi kormányhatározato k fogalmaztak meg ehhez kapcsolódóan feladatokat: az 1991/1995., a 2192/1995., az 1040/1996. és végül az 1078/1996. kormányhatározat.
