Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LOTZ KÁROLY, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
587 Pozitívuma a módosításnak, hogy a jelenlegi kormány tisztában van azzal a felelősséggel, hogy mit is jelent a közpénzek felhasználása, átláthatóság biztosítása, hiszen gondoljuk végig: igen rövid idő alatt te tte meg a kormány ezt a módosítást, és tulajdonképpen a célja nem egyéb, az anyagi eljárási szabályok érvényesítése és a módosítás időben és tartalmában ne veszélyeztesse azt a célt, amit a jogalkotó a módosítással el kívánt érni. A Független Kisgazdapárt részéről a kiegészítésekkel és beterjesztendő módosító javaslatokkal együtt a tervezetet elfogadásra ajánljuk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a képviselő asszony hozzá szólását. Figyelemmel arra, hogy a képviselőcsoport vezérszónoki hozzászólásából mindössze két perc maradt, és jelezte a képviselőcsoport, hogy Székely Zoltán képviselő úr nem kíván hozzászólni, megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, a Szabad Demokrat ák Szövetsége vezérszónokának; őt követi majd Gémesi György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. LOTZ KÁROLY , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnö k asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Az 1995. XL. törvény, mint arról a közbeszerzési tanács 1997. évi beszámolójának megvitatásakor már igen széles körben szó esett, kifejezetten érdemi előrelépést jelentett a közpénzek felhasználásának újabb területén, m indenekelőtt a nyilvánosság és az átláthatóság megteremtésére, továbbá a gazdasági élet, illetve a társadalom számára a figyelemmel kísérés lehetőségét teremtette meg. Az 1995. évi törvény, amelyet az SZDSZ az első pillanattól kezdve a korrupció alapvető e llenfelének tekintve sürgetett és támogatott, hatálybalépése óta eltelt hároméves időszakban túlnyomórészt teljesítette az előzetes célkitűzéseket, és akkor igen jelentős eredménynek is számított. A közbeszerzések értéke 199697 között megkétszereződött, a z elmúlt évben újabb 30 százalékkal növekedett. Ily módon tavaly már megközelítette a 400 milliárd forintot. Ez a GDPhez viszonyítva mintegy 3,54 százalékot jelentett, természetesen még messze nem tudtuk az európai uniós átlagot elérni, ahol ez 1012 szá zalék között van. Túl a tisztaság és az átláthatóság számokban nem kifejezhető jelentőségén, a kimutatható megtakarítások így is évente milliárdos nagyságrendű forintban mérhetők. A kétségtelenül elért eredmények mellett is tudomásul kell venni a tapasztal athiányra visszavezethető - hiszen a közbeszerzésekre évtizedekig nem volt megfelelő szabályozás - problémákat, gyermekbetegségeket. Így például több kérdésben is észlelhetők olyan bürokratikus elemek, amelyek lassítják, nehezítik az eljárást, s ösztönözne k a törvény megkerülésére, esetleg különböző kiskapuk keresésére. Valószínűleg a bürokratikus nehézségekre is visszavezethető az a figyelmeztető jelenség, amely szerint a tárgyalásos eljárások száma, melyet olyan sokan idéztek ma már, gyorsan növekszik, s aránya az 1996. évi 25 százalékról 1998ra 34 százalékra emelkedett. Különösen elgondolkoztató, hogy a tárgyalásos eljáráson belül, amelyek érték szerinti aránya 1998ban 29 százalék volt, az úgynevezett hirdetmény nélküli tárgyalások jelentették az ilyen jellegű közbeszerzések zömét, mintegy 61 százalékát, ami viszont több mint 67 milliárd forintos összeget jelentett. Itt rendkívül fontos, ez az egyik sarkalatos pontja a kritikánknak, hogy ezt feltehetően további finomításnak és további szigorításnak kell alávetni, úgy tűnik ugyanis, hogy a törvényjavaslat nem kívánja vagy nem tudja következetesen bezárni vagy jelentősen szűkíteni a tárgyalásos eljárás egyre szélesebb kiskapuját. Nincsenek meg a folyamatos ellenőrzés feltételei, ez is legutóbb, amikor a tan ács jelentését elemeztük, akkor komolyan felmerült, pedig számos tapasztalat azt bizonyítja, hogy a jogszabályok hatékony működésének elemi előfeltétele a figyelemmel kísérés lehetőségének következetesebb intézményesítése.
