Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - A közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója:
576 Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági vélemények ismertetésére kerül sor, az elfogadott napirend szerint ötöt perces időkeret ben. Először Göndör István úrnak, a gazdasági bizottság előadójának adom meg a szót. Tessék! GÖNDÖR ISTVÁN , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság február 22ei ülésén megtárgyalta a közbesze rzésekről szóló törvény módosításáról szóló T/758. számú törvényjavaslatot. Az öt perc kevés ahhoz, hogy a tartalmas bizottsági vitát mindenben visszaadjam, de megpróbálok kiemelni néhány nagyon fontos dolgot. (16.30) Az első, amit kifejezé sre kell juttatnunk, hogy a Közbeszerzések Tanácsa '97. évi beszámolója kapcsán itt a Házban és a bizottságban megfogalmazott határozat, mely szerint a kormány minél előbb készítse elő a közbeszerzési törvény módosítását, ez rendkívül rövid idő alatt telje sült, mondhatnánk úgy, hogy még a tinta meg sem száradt ezen a határozaton, és már előttünk van a javaslat. Az intézményrendszer már megvolt, van kellő számú tapasztalat, tehát tovább lehet lépni. A törvényjavaslat egyértelművé tesz több fogalmat, kismérté kben csökken a túlzott mértékű bürokrácia. Számos kiskaput zár be ez a javaslat, segíti, hogy a közpénzek felhasználása takarékos, ésszerű, átlátható és nyilvános legyen. Néhány területen további módosításokat talált a bizottság indokoltnak. Az első, hogy ösztönző szabályokat kellene még beépíteni a kis- és középvállalkozások érdekében, szó szerint, hozzuk helyzetbe őket, egyáltalán, erősíteni kell a hazai kis- és középvállalkozói kört. A nemzetközi szerződésekből fakadó kötelezettségekkel, ebből fakadó fel adatokkal részletesebben kellene foglalkozni. A pályázati anyagokkal összefüggő hiánypótlás kérdését jobban kellene konkretizálni, pontosabban szabályozni, hogy egyáltalán mit tartalmaz a hiánypótlás, vagy milyen eljárást kell követni hiánypótlás esetén és a választást az egyes eljárási formák között. Úgy, ahogy az államtitkár úr is elmondta, a tárgyalásos eljárást változatlanul kifogásolja a bizottság. Itt felvetődött az, hogy december 31e mint az év záró utolsó nap milyen számos esetben lehet oka vagy in dokolják ezzel az egyszerű meghívásos vagy a nyíltságot kikerülő eljárást. A közszolgáltató szervezetekkel kapcsolatos pontos megfogalmazást kívánatosnak tartja a bizottság. Nagyon hangsúlyosan kiemelnénk, hogy a kezdő vállalkozások esetében nem áll rendel kezésre megfelelő számú referencia. Talán módosító indítványokkal el lehetne mozdulni abba az irányba, hogy a kezdő vállalkozások esetén a munkavállalók vagy alkalmazottak személyes referenciái kerüljenek előtérbe. Hogy a Közbeszerzések Tanácsának növekedj en a súlya, döntési lehetősége, erről vita alakult ki a bizottságban. A pályázati feltételek mellett mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell kapni, hogy a bírálati szempontok is előre rögzítésre kerüljenek. A problémák közül a végére hagytam az önkormányzatok és a helyi vállalkozások kérdését. Megfogalmazódott olyan vélemény is, mely szerint a 10 százalékos árelőny elégséges, ugyanakkor ebből kontra érvként kifejezésre juttatták képviselőtársaim azt, hogy az önkormányzatok nincsenek abban a helyzetben, hogy egy 10 százalékos árelőnyt adjanak bármely vállalkozónak, még akkor is, ha ő beruház, foglalkoztat, sőt, sok esetben nagyon gazdag szponzori tevékenységet is végez az adott területen. A dilemmánk abból fakad, hogy egyrészt a bizottság tagjaiként, képviselőkén t támogatni szeretnénk a gazdaság szereplőit, a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy minél jobban megerősödjenek, másrészt szeretnénk elérni azt, hogy a közpénzek leghatékonyabban kerüljenek felhasználására, a takarékosságot az adófizetők pénzével. Ebb en a kettős szorításban kellene így,
