Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
569 embernek ezáltal déja vu érzése támad, mintha húsz év alatt csak annyi történt volna, hogy már nem a proletárdiktatúrát kell védeni a xeroxgépektől, hanem a szerzők és kiadók jövedelmét. Tisztelt Országgyűlés! Örömmel olvastuk a törvénytervezet indoklásában, hogy az hosszabb távon megfelelő választ kíván adni azokra a kihívásokra, amelyeket a technika fejlődése támaszt - elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése folytán - a szerzői joggal szemben. A média világában szemünk előtt zajló óriási mértékű és sebességű változások láttán ki vitathatná ennek az igénynek a jogosságát? A multimédia, különösen pedig az internet és az interaktív televíziózás a számu nkra megszokott és jól ismert Gutenberggalaxison kívül újabb galaxisokat hozott létre, amelyeknek belsejéről inkább csak sejtéseink vannak, mint ismereteink, de amelyek felderítése vitathatatlanul időszerű. Annál nagyobb szomorúsággal kellett szembesülnün k azzal a ténnyel, hogy ezt az indoklásban megfogalmazott célt a törvénytervezet nem volt képes elérni. Úgy is mondhatnám, hogy a jelen törvénytervezet megszokott csillagrendszerünk ismeretében folytat hősies, de reménytelen küzdelmet az Andromédaköddel. A tervezetből a köd már pontosan látszik, a cél sajnos kevésbé. Az ok egyszerű: egyrészt a technológia olyan gyorsan változik, hogy a törvényhozás csak követő magatartással élhet - ezzel sajnos nincs mit kezdeni; másrészt viszont - itt már lett volna teend ő bőven - a tervezet készítői a kultúra és a jog klasszikus példatárait vették csupán alapul, nem szembesültek eléggé azzal a ténnyel, hogy az internet és az informatika világa olyan helyzetek elé állítja a jogászokat, amelyek a hagyományos módon le sem ír hatók, nemhogy szabályozhatók lennének. Mit tud például tenni a hagyományos szerzői jogi felfogás azzal a ténnyel, hogy a digitális technika segítségével megírható Beethoven X. szimfóniája, hogy eljátszatható egy meghalt színésszel egy olyan film főszerepe , amelynek forgatókönyvét csak az ő halála után írták meg. Árulkodó, hogy a tervezetben egyszer sem szerepel az "internet" kifejezés, legalábbis nem a tervezet normaszövegében, noha a fogalom tartalma nem egy helyen bukkan elő. Olyan ez bizony, mintha a XV . század második felében törvénnyel szabályozták volna, hogy melyik kolostor milyen feltételekkel jogosult a kódexeket másolni, miközben Gutenberg már javában nyomtatta a bibliákat. Hangsúlyozni szeretném, tisztelt Ház, hogy ez nem tévedés, hanem hiányossá g. Olyan hiányosság, amellyel valójában szinte az egész Országgyűlés, sőt az egész ország többsége is küzd, és ez nem más, mint az informatikai jártasság hiánya. Ez pedig - mint mondani szokás - több, mint bűn, ez hiba. Szinte nincs olyan hónap, amelyben a z Egyesült Államok törvényhozása elé ne kerülne olyan jogszabálytervezet, amely a komputerizáció és az internet kérdéseivel foglalkozik. Ezt a munkát, tisztelt képviselőtársaim, ha lépést akarunk tartani a korral, mi sem takaríthatjuk majd meg. Tisztelt Há z! A Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja elismeri, hogy a benyújtott törvénytervezet igényes jogi munka, amelynek hiányosságai nem szakmai felkészületlenségből, hanem a kor kihívásainak nem kellő felismeréséből erednek. (16.00) Közhely ma már, hogy míg a XIX. század a nyersanyagok, a XX. pedig az energia százada volt, addig a XXI. század az információ százada lesz, ahol a fejlődés kulcsa az lesz, hogy ki milyen gyorsan és hatékonyan tudja majd a korábban soha nem látott bőségben rendelk ezésre álló információt áttekinteni, feldolgozni és továbbítani. Úgy érezzük, attól a kormánytól, amely előszeretettel nevezi magát a jövő kormányának, elvárható lett volna a törvényjavaslat ilyen szemléletű végiggondolása. Nem véletlen, hogy a Szocialista Párt - amelyet kormánypárti képviselőtársaink rendszeresen a múlt erői közé szoktak sorolni - két szónokaként is nem jogászt, hanem olyan képviselőt állított, akik legalábbis eredeti szakmájuk szerint valamelyes affinitással rendelkeznek a jövő eme kihívá sa iránt. Amiként nem véletlen az sem, hogy az általunk benyújtani tervezett módosító indítványok közül több is ebből a nézőpontból foglalkozik a témával. Tudjuk természetesen, hogy a törvényjavaslat említett hiányosságai teljes mértékben nem pótolhatók
