Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz):
567 Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. T isztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szerzői jogról szóló törvényjavaslat IX. fejezete a filmre - mint speciális, többszerzős műre - vonatkozó különös szabályokat tartalmazza. A filmalkotások létrehozásának és felhasználásának sajátosságai, valamint a nemzetközi normák egyaránt szükségessé és lehetővé teszik a művek különös szintű szabályozását. A törvényjavaslat korszerű keretszabályozást ad a film tekintetében. Az általános és különös szabályok együttesen biztosítják a szerzők jogainak védelmét, mikö zben megfelelő mozgásteret hagynak az előállító felhasználók érdekérvényesítésének is. A főként diszpozitív, azaz megengedő szabályozás biztosítja az immáron piaci viszonyokat szem előtt tartó filmipar sajátos szempontjainak érvényesülését. A jelenleg hatá lyos szabályozáshoz képest a film tekintetében számos ponton korszerűbben és pontosabban fogalmaz a törvény. Példaként említhető e körben a film fogalmának meghatározása, amely a filmet a rögzítés módjától függetlenül ismeri el műalkotásnak. Ez biztosítja a jogvédelmet, bármilyen technikai megoldást is használjanak. Egyetlen ismérv itt is, mint más, a szerzői jogi törvényben védelem tárgyát képező műveknél: az egyéni, eredeti jelleg. A jelenlegi értelmezési problémákat szüntetheti meg a film előállítójának definíciója, amely szakít a jelenlegi szabályozásban szereplő és a kizárólagos állami filmgyártást tükröző "filmgyártó vállalat" meghatározással. Talán szerencsésebb lenne az "előállító" elnevezés helyett a filmszakmában bevált, ismert gyártó, illetve prod ucer megjelölést követni a törvény szövegének is. A fogalom kellő támpontot nyújt ahhoz, hogy meghatározható legyen, kit, illetve mely céget is illetnek a film vagyoni jogai, amennyiben azt ismeri el előállítónak, aki saját nevében kezdeményezi és megszerv ezi a film megvalósítását, gondoskodva ennek anyagi és egyéb feltételeiről. Nem szűkíti le ugyanakkor a definíció az előállítók körét gazdasági társaságokra. Természetes személy és jogi személy, például egyesület, alapítvány, egyaránt lehet előállító. Az e lőállítói kör esetleges korlátozásának egyes külföldi szabályozásokban főként hitelezővédelmi okai vannak, például gazdasági társasági formát írnak elő. Természetesen e törvényjavaslat szabályozási körén kívül esik, és inkább a filmtörvény előkészítésénél lehet fontos a hitelező, illetve támogatóvédelmi szempontok későbbi kidolgozása a jellemzően még ma is állami támogatásra épülő filmgyártásban. E szempontoknál már nem mellékes, hogy az előállító milyen szervezeti formában működik. A törvény dicséretes mó don meghatározza a filmszakmában eddig is ismert és gyakorolt utolsó vágás jogát, amely jogot a törvény szerint a gyártó és a rendező együtt gyakorolja, utóbbi képviseli a többi szerzőt e tekintetben. A felek természetesen eltérően is szabályozhatják e kér dést. Nagy előrelépés a jelenlegi szabályozáshoz képest az, hogy a megengedő szabályok nagyobb mozgásteret engednek a szerzők és az előállító közötti megállapodásoknak. A törvény lehetővé teszi a szerző számára, hogy egyes felhasználá si jogokat visszatarthasson magának. (15.50) Kiemelendő e körben a törvénynek a szerzők jogait védő két fontos rendelkezése, egyrészt az előállító legalább évenkénti elszámolási kötelezettsége a felhasználásról a szerzőknek, másrészt a felhasználási módonk énti díjazásra való jogosultság. Értelmezési problémát vethet fel viszont azon szakasz, mely szerint "a felhasználáshoz kapcsolódó bevételnek minősül az a támogatás is, amelyet az előállító a film megvalósításához kap". A rendelkezés célja nyilván azt a gy akorlatot kívánja törvényi szintre emelni, amely szerint egyegy szerző elismertsége a megvalósításhoz nélkülözhetetlen támogatások megítélésénél meghatározó, és így méltányolható a szerző azon igénye, hogy a támogatásból részesedjék. Ezt azonban a szerző és az előállító közötti szerződés is megfelelően biztosíthatná. A gyártási támogatás viszont semmiképpen nem tekinthető felhasználási bevételnek, hiszen a felhasználási bevétel alapja a film elkészítése. Felvetődhet továbbá, hogy a támogatókkal az előállít ó áll jogviszonyban, így a támogatás felhasználásáért és a támogató irányában történő elszámolásáért is a gyártó tartozik felelősséggel.
