Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Határozathozatal a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A szerzői jogról szóló törvényjavaslat általános vitája - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
565 kerül, vagy más ízlésű iskolaigazgató a díszteremből pincébe vitetheti a korábban büszke örömmel átvett festményt. További sorsuk elképzelhető... Vonatkoztathatóe a 9. § (1) és (2) bekezdése az idegen tulajdonba adott, illetve eladott műtárgyak - például festmények - állagmegóvási kötelezett ségére? Illetve, ha kötelezettségről nem beszélhetünk, mi az erkölcsi felelősség megfogalmazásának legkorrektebb módja? Az alkotások értékét ismerik el és rangját növelik, ha reprezentatív céllal kiállításra kérik el a művésztől. Ott azonban nem egyszer hó napokon, éveken át funkcionál anélkül, hogy a művésznek tisztelet- vagy részvételi díjat fizetnének. Ez a gyakorlat enyhén szólva túlhaladott, és hogy visszautaljak a bekezdés elején jelzett analógiákra, más művészeti ágakban éppen e törvény révén kizárt. Hangfelvételkészítők: a többszörözés joga - a 9. oldal 20. § (1), (4) és (5) bekezdés összefüggéseit vizsgálva , a hangfelvétel előállítói méltányos kezelése örvendetes. "A befolyt díjaknak a költségek levonása után fennmaradt összegéből hanghordozók ese tén 50 százalék a zeneszerzőket és az írókat, 30 százalék az előadóművészeket, 20 százalék a hangfelvételek előállítóit illeti meg." - így szól a (4) bekezdés. Azonban az (5) bekezdésben, amely a képhordozókról szól, a filmalkotások létrehozói között hiába keressük a nélkülözhetetlennek vélt, hangfelvételkészítőket. Ez pedig csak egyet jelenthet: be fogják tiltani a hangosfilmeket. Ha mégsem, annak ebből a bekezdésből is egyértelműen és szövegszerűen ki kell tűnnie. Hasonló hiányérzetünk van a 23. § (3) és (6) bekezdésével kapcsolatban. Itt kell megemlítenem, hogy nem lévén szakkifejezések értelmező szótára - erre később még visszatérek - hiányzik a hangfelvételkészítők kifejtése is; noha a törvényjavaslatban is csak többes számban használt szó természetes en több személyt jelent több vállalandó feladatkörrel. Ezt ritkán elvégezheti egy személy is, de akkor legalábbis dolgozott mint rendező, mint hangmérnök és mint montírozó. Tekintve, hogy e művészeti ág képviselői a legkisemmizettebb - ha szabad egy új szó t alkalmaznom: jogmellőzött - területen tevékenykedtek az elmúlt évtizedekben, képviseletükben is mondom: helyüket és rangjukat e törvényen belül is egyértelműen kívánják látni. Erre világszínvonalú munkájuk jogosítja fel őket, valamint az a praktikus tény , hogy a korábban közszolgálati sugárzással létrehozott alkotásaik sorra kerülnek kereskedelmi forgalomba, például lemez, CD vagy video, műsorkazetta formájában, továbbá más kereskedelmi besorolású rádiók, tévék műsorában. Itt ugyan az eredeti tulajdonos mint szervezet hozzájárulása szükséges a felhasználás különböző formáihoz - lásd 80. § (1) bekezdés , ám az így keletkezett kereskedelmi hasznok - lásd ugyanennek a paragrafusnak a (3) bekezdése - vagy a korábban felsorolt formákból származók méltányos fe losztása nem lehet munkáltatói jóindulat kérdése. Zeneszerzők: a monistadualista rendszerek közül az utóbbi melletti elkötelezettség, akár a kettő gyakorlatias ötvözöttségét is ígérve - emlékeztetek a részletes indoklás 3840. oldalán elemzett alapelvekre , nem teremtett nyugalmat a magyar zeneszerzők körében. Lényegesnek ítélem állásfoglalásuk nyilvánosság előtti felidézését, hiszen az nemcsak a korábbi szakmai viták döntetlennek tűnő lezárására utal, hanem igazoltnak tűnik az előterjesztők általános ind oklásának I. fejezet 5. §a során is - amire később visszatérek , a zeneszerzői állásfoglalásból. Az új dualista szemlélet alapján erősödő gyakorlat igazából amerikai és angol érdekeket takar, a nagy cégek felvásárolják a zeneszerzői jogokat, és mint jogo s tulajdonosok azt tesznek vele, amit akarnak, nemritkán örökös áron jutnak hozzá a szegény országok szellemi termékeihez, amiből ők a jobb lehetőségeik alapján több és még több pénzt csinálnak. (15.40) Garanciákat kell tehát a törvénybe iktatni, hogy a na gyjából szerzőpárti törvénytervezet minden területen valóban szerzőpárti legyen. Nem véletlen, hogy Ausztria és Németország a monista felfogás mellett van, ebben a két országban a legerősebb a zenei hagyomány, és itt van a legtöbb zenés színház is. A többi európai ország, főleg a szoftver és egyéb könnyűzenei és technikai újdonságok miatt akar változtatni, nyitni, hogy hozzáférjenek a pénzhez és monopolhelyzethez
