Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 1 (51. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
538 Tisza vízgyűjtője fölött. Reméljük, hogy ez a hómennyiség nem egy nagy olvadás keretében zúdul le a folyókon, mert akkor rendkívül nehéz lesz a víz elvezetése. Ugy anakkor arról szeretném tájékoztatni önöket, hogy elkészült a kormány négyéves, 20 milliárd forintos gátfelújítási programja. Ezen belül van egy 2 milliárdos tétel, amit előrehoztunk, és kimondottan a felsőtiszai gátak megerősítésére kívánunk fordítani. E z a 2 milliárdos terv csak arra vár, hogy kitavaszodjon, hogy a gátakon dolgozni lehessen, és akkor a mostani terv szellemében folyamkilométerre lebontva el tudjuk végezni azokat a javítási és magasságnövelő munkálatokat, amelyek ahhoz kellenek, hogy a köv etkező árvizet nyugodtan tudjuk fogadni. (13.20) Jelenleg azt a megoldást tudtuk csak választani, hogy a nyúlgátakat a gátakon hagytuk, remélhetőleg ez a megerősített gátrendszer meg tudja óvni az országot az árvízveszélytől. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Toller László frakcióvezetőhelyettes úr, Magyar Szocialista Párt. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az OrbánTorgyánkormányprogram vitájában többen sekélyesnek, sokan átgondolatlannak, kormánypárti oldalon pedig óvatosnak ítélték az önkormányzatokkal kapcsolatos elképzeléseket. Akkor még csak sejthettük, de az 1999. évi költségvetési vitában már tudhattuk, hogy ez nem óvatosság, nem sekélyes szabályozás, hanem egy, az önkormányzatokat súlyosan érintő szándék eltakarása volt, mégpedig annak a szándéké, hogy tovább csökkentsék a demokrácia legfontosabb alappilléreinek, az önkormányzatoknak a lehetőségeit. Már a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetésekor felsejlett az a kép, hogy ami a kormány központi törekvéseinek útjában áll, az zavaró. Az elmúlt nyolc hónapban megszüntették a tbönkormányzatokat, az érdekegyeztetést sekélyes vitafórummá alakított ák, az ügyészséget a kormány alá kívánták rendelni, a kétharmados törvényeket feles törvényekkel kívánták pótolni, a parlamenti ellenzék szerepét csak a részvételre korlátoznák, s a médiakuratóriumok alakítása sem bírta ki a bírósági próbát. Ilyen körülmén yek között talán nem is csodálhatjuk, hogy a helyi önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozás irányai sem felelnek meg az alkotmányos követelményeknek. Igaz, hogy a kormány nem vette a bátorságot az önkormányzatiság nyílt támadására, de a költségvetés megfo galmazásában a gazdasági kényszer a döntő. Ma már elmondhatjuk, hogy az önkormányzatok gazdasági lehetősége messze áll a rendszerváltáskor megfogalmazott alapvető alkotmányos gondolattól, mely szerint az önkormányzat olyan önálló hatalmi ág, amely a többpá rti demokrácia alapintézménye, demokratikus berendezkedésünk bástyája. Nem vitatható, hogy a rendszerváltás óta a helyi önkormányzatok mindenkor ki voltak téve az ország gazdasági állapotának. Sújtotta őket a '9094 közötti átgondolatlan privatizáció , melyből kizáródtak, feladataik ellátásához saját vagyonukat élték fel, sújtotta őket a stabilizációs csomag, sújtották őket a finanszírozatlan feladatmeghatározások, de mindig abban a reményben állapították meg költségvetésüket, hogy a következő év talán jobb lesz; mert tudomásul vették - mint ahogy az ország lakosságának nagy része , hogy a makrogazdasági folyamatok pozitív irányú változása után, és csak azután lehet olyan önkormányzatiságot megvalósítani, amelyben a települések lakossága önállóan dönth et saját sorsáról. Ma Magyarországon a makrogazdasági mutatók a néhány rossz előjel ellenére sem indokolják azt, amit a kormány az 1999. évi költségvetésben az önkormányzatok sorsául szánt. Kormánypárti képviselőtársaim Gémesi Györgytől Hargitai Jánosig, e llenzéki képviselőtársaim Pozsgai Balázstól Lamperth Mónikáig felhívták a figyelmet arra a veszélyes folyamatra, amelyet az önkormányzati
