Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 12 (50. szám) - A Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építési tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - KARAKAS JÁNOS (MSZP):
524 ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, rendes felszólalásra. KARAKAS JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magam szőlészként és a mezőgazdasági bizottság tagjaként nehezményezem, hogy a kormánypárti bizottsági elnöknek nem jutott eszébe, hogy a mezőgazdasági bizottság is foglalkozzon ezzel a törvényjavaslattal, különösen úgy, hogy az FVM az e lőterjesztő. Ezért kénytelen vagyok másképp és itt elmondani a véleményem. Két kormánypárti képviselő, illetve előadó is kicsit szemérmesen emlegette, hogy 1989 óta megváltoztak a viszonyok. De azért nem árt, ha felelevenítjük, hogy mi okozta ezt az ugráss zerű igényt az újbóli építésre: ez pedig nem más, mint a földkárpótlás. Annak idején a szakértők komolyan felhívták az Antallkormány vezetésének a figyelmét, hogy a földkárpótlás az üdülőterületeken és a nagyvárosok közvetlen közelében csak a spekulációt erősíti. Sajnos ez történt a Balaton környékén is. Ez történt a Balatonfelvidék történelmi borvidékein a szőlővel is - elég végigmenni az északi parton, és látjuk ennek a hatását. Mivel a spekuláció volt a döntő ezen a területen, ezért rendkívül fontos, h ogy olyan törvényt hozzunk, amely nem támadható, ahol nem lehet a kiskaput kihasználni. Én ilyen kiskapunak vagy gyenge pontnak találom a határidő kérdését, az esetleges alkotmányossági támadhatóságot. Jauernik István szocialista és Kovács Kálmán SZDSZes képviselőtársam is felhívta a figyelmet arra, hogy ebben a témában akkora pénzek is mozoghatnak, hogy ha valahol kikezdhető ez a törvény és ki lehet kerülni, akkor ezt meg fogják tenni, amit utána majd nem lehet bűnül felróni a helyi önkormányzatoknak, ame lyek felé óriási a nyomás. (12.20) Tehát egy olyan törvényt várok, amelyben a történelmi táj megmarad hosszú távon, s talán tényleg most van az utolsó lehetőség arra, hogy a tájképbe tartozó szőlőművelés is megmaradhasson. Egy olyanfajta törvényt kell alko tni, amelynek eredményeként egyetlen négyzetméter szőlő sem tűnik el, sőt ha lehet, inkább növekedjen a terület. Itt vetődik fel a másik részről az, hogy megkérdezném az előterjesztőt: például a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával egyeztettéke ezt a törvényja vaslatot, hisz szőlőterületet érintő dolgokról van szó. Nem hiszem, ugyanúgy, mint ahogy a bortörvény is már jóval túl volt az államigazgatási eljáráson, amikor a módosításba betekinthetett a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa. Ez nem jó! Talán tőlük kellene meg kérdezni, hogy mi lenne az a minimális szőlőbirtoknagyság, ahová épület felhúzható. Talán tőlük kellene azt is megkérdezni - az ottani szakértőktől , hogy esetenként lehete bizonyos magasságra, és milyen építményre engedményt adni, a másik helyen nem kel lenee másképp szabályozni az építési szabályokat. Tehát valahol ezeket a kérdéseket is tisztázandónak találom. Ahogy hallom a képviselőtársaimat, bennem is egyre inkább az jön elő, hogy egy rendkívüli ülésszak nélkül talán nem is oldható fel ez az egész k érdés. Rendkívüli módon sajnálnám, ha, mondjuk, a politikai szűklátókörűség áldozatává válna ez a törvényjavaslat, magyarán: Áder úr és a Fidesz ragaszkodna, vagy a kormánypártok ragaszkodnának ehhez a háromhetes terminushoz, nem látják be, hogy ebben a ko nkrét esetben például tévedhettek. Kérem, ezt is fontolják meg, amikor ez felvetődik a házbizottság ülésén. (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Még egy kérdés: bár a területfejlesztés az FVMhez tartozik, de amikor ezt a törvényjavaslatot bíráljuk, akkor ne feledjük el, hogy tárcaközi egyeztetésen ment át, a kormány előtt volt, és ennek kapcsán több tárca felelőssége is előjöhet. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
