Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - BORKÓ KÁROLY (Fidesz): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP):
483 Megadom a szót kétperces fölszólalásra Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz. BORKÓ KÁROLY (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Paszternák Lá szló mondókájához szeretnék hozzászólni. Tudom természetesen, hogy a szakszervezethez tartozó munkavállalók nagyobbik része leginkább az állami szektorban, a versenyszférában pedig inkább a nagyobb vállalatoknál helyezkedik el; amit én próbáltam érzékeltet ni, hogy az üzemi tanácsoknak hol lehet szerepe, az nyilván tipikusan a kis- és esetleg a középvállalkozásoknál van. Még egy dolgot szeretnék megjegyezni a mostani vitával kapcsolatban. Van egy olyan érzésem, mintha a vitában úgy tűnne, hogy a munkaadók, m unkavállalók között valami alapvető és kibékíthetetlen ellentét lenne. Úgy gondolom, hogy ez a mai kor már nem igazán igazolja ezeket a dolgokat. Egyegy cég csak úgy mehet jól, ha a munkaadók és a munkavállalók kölcsönösen elégedettek egymással. Elég ritk a manapság is már az a szituáció, amikor a galád munkaadó és a galamblelkű munkavállaló, vagy a vajszívű munkaadó és a link munkavállaló szituáció áll fenn. Úgy gondolom, hogy azok a cégek mennek igazán jól, ahol egyensúly van, és kölcsönösen jó viszonyok vannak a munkavállalók és munkáltatók között. Ahol ez így van, úgy gondolom, ott mind a két fél belátja, hogy a békés egymás mellett élés és a két fél érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartása mind a két fél érdeke. Balczó képviselő úrhoz szeretnék még ann yiban kapcsolódni, hogy a magyar munkavállalóval valóban sok olyan dolgot meg lehet tenni, amit egy nyugateurópai vagy egy német szakmunkással nem lehet. De sajnálatos módon ezek a munkavállalók ilyen módon szocializálódtak, tehát valószínűleg ezeket a do lgokat tíz vagy húsz évvel ezelőtt is meg lehetett velük tenni. Köszönöm szépen. (22.10) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra Sáling József képviselő úr következik. DR. SÁLING JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm elnök úr a szót. Én ugyan előbb jele ntkeztem, valószínű, én voltam inkongnitóban a TuriKovács Béla, de fenntartom, hogy két percben szeretnék reagálni. Nem a legutóbbi hozzászólásra, hanem egy előbbire, mikor is elhangzott, hogy a munkavállalókkal az a baj, hogy nem ismerik a munka törvényk önyvét, így aztán szabadon lehet módosítani, úgyse követhetik figyelemmel, hanem majd megkérdezik a munkaügyest. Én úgy gondolom, ez egy helytelen következtetés. Való igaz, hogy a munkavállalók nem ismerik a munka törvénykönyvét, illetve a benne lévő szabá lyokat, de pont az lenne a feladatunk és dolgunk, különösen az államnak, illetve a kormánynak, hogy igenis az embereket tanítsa meg a munka törvénykönyvére, pont azért, hogy ismerjék a jogaikat és a járandóságaikat. A német televízióban rendszeresen láthat ó olyan közszolgálati műsor, remélem, egyszer nálunk is lesz ilyen, hogy szabadság előtt igenis felhívják az emberek figyelmét, hogy a szabadságolással kapcsolatban a munkavállalónak milyen jogosítványai vannak. Tehát közszolgálati feladatként, közszolgála ti közpénzből a közszolgálati televízió okítja az embereket. Tehát nem az a következtetés, hogy úgyse ismerik, ám nosza módosítsuk, hanem pont fordítva, igenis elszomorító, és meg kéne őket tanítani. Én egyébként nem tudom, hogy képviselőtársam hol él, mer t olyat mondani, hogy ott mennek jól a dolgok, ahol valami idilli egyensúly van, és valamilyen módon kiegyeznek a munkáltatók, a munkavállalók, ma a munkanélküliségtől való félelemben az emberek a pénzért, a munkahelyért igenis bármit elvállalnak. A felvil ágosító munka ma ott tart, hogy azt kell mondani az embereknek, hogy lehetőség szerint semmit ne írj alá addig, amíg nem kérdezel. Az emberek még azt is hajlandók aláírni, ha kirúgják őket, aláírják a közös megegyezést. Tehát úgy gondolom, hogy egészen más ok ma a munkaviszonyok, semmint hogy olyan, hogy hát ahol ilyen idilli állapot van, mindenki jól érzi
