Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FILLÓ PÁL (MSZP):
478 szégyene, a parlament méltóságának s emmibe vétele. Aki pedig összekeveri a kauciót, a védelmi pénzt a munkajoggal, az nemcsak hogy a szakmát nem ismeri, de ahogy mondani szokták, egyéb dolgokra is képes. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Felszólalásra kö vetkezik Filló Pál képviselő úr, MSZP. FILLÓ PÁL (MSZP) : Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A munka törvénykönyve és egyéb munkaügyi jogszabályok módosítása a munka világa szereplőinek mindennapjait minden esetben megbolygatja. Az új szabályokat t anulni kénytelen a munkáltató, a munkavállaló, sőt, az állam is, megannyi szervével. Újrafogalmazza korábbi álláspontjait a jogtudomány, változik a bíróságok ítélkezési gyakorlata. Mindez alapos alkalmazkodást kíván, amely senkinek sem kellemes, különösen nem ennek a világnak a leggyengébb szereplője, a munkavállaló számára. Mire eljutna odáig, hogy főbb jellemzőiben megismerje a rá vonatkozó legfontosabb szabályokat, azok már régen megváltoztak. Ezért a munkaügyi szabályoknak, azok közül is kiemelt központ i helyen a munka törvénykönyvének, stabilnak, hosszú távon hatónak kellene lennie. Jó példa erre az, hogy Európában több olyan országot is találunk, ahol a munka törvénykönyve több évtizeden keresztül mindenki számára garantáltan és hosszú távra kiszámítha tóan biztosítja a legalapvetőbb munkaügyi szabályok napi alkalmazását. A munkavállalók jogaikat és kötelezettségeiket, mondhatni, apáról fiúra szálló törvényi előírások alapján ismerik. Ezzel szemben a hatályos munka törvénykönyve itt, kis hazánkban hat és fél éves korára már több mint két és fél tucat módosítást élt meg, és e folyamatban az előttünk fekvő javaslat már a jelentősebb terjedelmű módosítások közül is a harmadik. Ugyanilyen a sorsa a közalkalmazottak vagy a köztisztviselők munkavégzését szabály ozó törvényeknek is. Tisztelt Képviselőtársaim! Alig van ma munkavállaló ebben az országban, aki akár magasabb iskolai végzettséggel is képes lenne eligazodni ebben az új, állandóan változó munkaügyi szabályozási dzsungelben. Munkaügyi bírák a megmondhatói , hogy lassan már alig van olyan munkaügyi per, amelynek a kezdetén és a befejezésekor a vitát rendező szabályok ugyanazok lennének, így hitelesen, közérthetően, és a felek belenyugvását kiváltva lassan már ítélkezni sem lehet. Ebben a helyzetben előttünk az újabb módosítási javaslat, ráadásul nem is akármilyen. A foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetésekor már jeleztem, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapján most mindössze egyetlen paragrafus módosítása lenne szükséges. A kormány ált al benyújtott törvényjavaslat azonban 37 paragrafust tartalmaz. Tartalma jelentősen megváltoztatni tervezi nemcsak a munka törvénykönyve által szabályozott versenyszféra, hanem a közalkalmazotti, a köztisztviselői területen dolgozók életviszonyait, sőt, ér inti a bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak munkavégzését is. De amikor önök most elmondják, hogy a munkavállalók önök szerint hátrányokat szenvednek, annak a csodálkozásomnak adok hangot, hogy ugyanezt elmondták, amikor benyújtottuk a korrupcióel lenes különböző törvényjavaslatokat; amikor az adónyomozó hivatal felállításával kapcsolatban terjesztettük elő törvényjavaslatunkat. Akkor a másik oldallal kapcsolatban mondták el ugyanazokat a véleményeket; most a munkavállalók érdekeit sérti ez a törvén y, akkor a munkáltatók érdekeit sértette ez a törvény. Tisztelt Képviselőtársaim! Mondják meg őszintén, hogy ez csak politikai fogás vagy valóban úgy érzik, hogy Magyarországon nincs egy olyan réteg, amelynek az érdekeit egyformán lehet
