Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi ... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP):
467 Mivel ismert, hogy elkezdődött és zajlik a munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálata, és várhatóan 2000ben befejeződik, érthetetlen a nagy sietség. (20.40) A második dolog: mily en a törvényjavaslat viszonya az alkotmányhoz és más jogszabályokhoz? Nos, e tekintetben több aggályos pontot is találunk. Az első: ez a törvényjavaslat megszegi a jogalkotásról szóló törvény 27. és 29. §át, hiszen az érintett társadalmi csoportok vélemén yének kikérése több alkalommal nem történt meg, s egészen szokatlan, hogy olyan fontos kérdés, mint az üzemi tanácsok kibővített jogköre, a kollektívszerződésszerű megállapodás kötési joga az utolsó pillanatban, a kormányülés végén, mindennemű érdekegyezt etés nélkül, politikai utasítás eredményeként kerüljön a törvényjavaslatba. És itt még az az érv sem állja meg a helyét, kedves képviselőtársnőm, hogy fölálltake a szakszervezetek, vagy nem álltak föl, az a javaslat, ami a kormányülés utolsó másodperceibe n kerül be egy törvényjavaslatba; ott, azt hiszem, nagyon nehéz lenne magyarázatot adni arra, hogy valami magas szintű érdekegyeztetés zajlott. A másik: az öregségi és előrehozott nyugdíj elérése esetén a felmondás kötelező indoklásának eltörlése azt a fur csa helyzetet teremti meg, hogy bár minden munkaviszony megszüntetését indokolni kell, ez esetben nem. Vajon miért? A magyar jog ezt negatív diszkriminációnak tekinti, amit az alkotmány 70/A. § (2) bekezdése tilt, és egyébként a munka törvénykönyvén belül is van egy megkülönböztetési tilalom az 5. § (1) bekezdésében. A harmadik problémacsomag: milyen a törvényjavaslat viszonya az európai integrációhoz történő csatlakozás követelményeihez? Miközben számtalan kinyilatkoztatás elhangzott korábban, ezért csak m egismételni tudom, hogy Magyarországnak jelen pillanatban legnagyobb lemaradásai a környezetvédelem mellett a szociális viszonyokban, a szociális sztenderdek teljesítésében, a munka világában és a munka világát szabályozó jogi szabályozásban vannak. Az eur ópai uniós tagországok vagy nyíltan, vagy burkoltan, többször a tudomásunkra hozták: anyagi és jogi értelemben kiszolgáltatott munkavállalókkal, rendezetlen munkaügyi kapcsolatokkal, az érdekegyeztetés hiányosságaival nincs esélyünk az integrációra. Ezzel kapcsolatosan, látva a szándékokat, joggal vetődhet fel a kérdés: lehet, hogy a kormány nem is annyira akarja az Európai Uniót és annak demokratikus viszonyait? Vagy a nemzeti érdekekbe nem beletartozónak érzi a megbecsült, védett, nem megalázható munkavál lalókat? Mert az előttünk levő törvényjavaslat nem az Európába vezető utat jelzi, tisztelt kormánypárti képviselők. A negyedik problémacsomag: milyen a döntés hatása az egyes társadalmi csoportokra, milyen társadalmi fogadtatásra lehet számítani? Ez a java slat, amennyiben így marad - és megmondom őszintén, csak remélni tudom, hogy Kuncze Gábor frakcióvezető úr kedd esti intelmei hatnak önökre, és a végszavazásig végiggondolják a javaslattal szembeni kritikákat, de ha ez így maradna , akkor szembetalálják a döntéshozók magukat azokkal, akik a társadalmigazdasági átalakulás igazi vesztesei, akik ma is a legkiszolgáltatottabb helyzetűek, akik türelmesen vállalták az ország jobbrafordulásának minden terhét. Azt azonban nem hajlandók eltűrni, nem hajlandók elvi selni, hogy jogaikat tovább csökkentsék, az érdekvédelmi szervezeteiket semmibe vegyék, anyagilag kisemmizett helyzetbe kerüljenek; s pont akkor, amikor már meglennének a feltételek, hogy az ő érdekeik, az ő szempontjaik is figyelembevételre kerüljenek. It t még valamire szeretném fölhívni szíves figyelmüket. Többször találkoztunk az előkészítő vita során azzal a felvetéssel, hogy a munka törvénykönyv egy tisztán szakmai probléma, netalántán jogi probléma, és ne keverjük bele a politikát. Ez egyébként a fogl alkoztatási bizottság ülésén is elhangzott. Az a véleményem, ha egy országban a munkaadói és munkavállalói pozíciók viszonylagosan egyensúlyban vannak, és maga a változtatás is ezt a kényes egyensúlyt nem bontja meg, ott a kérdés politizálódásának veszélye valamivel kisebb. De ott, ahol maguk a szerzők politikai megfontolások alapján tovább akarják mélyíteni a munkaadók és a munkavállalók közötti pozicionális különbségeket, szinte genetikai ellenszenvet hordoznak a szakszervezetekkel szemben, kizárólag
