Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
449 nemzetgazdaságnak, a monet áris pénzügyi rendszert irányító jegybanknak tulajdonképpen ehhez a viszonyítási alaphoz képest nem sikerült. Bár mondhatjuk, hogy minden relatív. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd utaljak az infláció kapcsán magyar adatokra. Az ipar termelői árai '97ben 20 ,4 százalékkal növekedtek. Az egy év alatti mérséklődés mindössze alig néhány tized százalék volt. Viszont, ami probléma és a lakossági fogyasztói kosárban meghatározó szereppel bír - és itt már átlag feletti árszintnövekedés van - a villamosenergiaipar, a gáz, a hő, a vízellátás, mindezek a 20,4 átlag ellenére 34,1 százalékkal nőttek. A magyar családok, a bérből és fizetésből élők nem a 20 százalékot érzékelik, hanem a 34,1 százalékot. Tehát ennyivel ért kevesebbet a pénzük '97ben. Ugyanakkor itt fel k ell arra is hívnunk a figyelmet - és a jelentés kritikusan erről sem szól , hogy a külföldi tulajdonba került ágazatok esetében történt ez a 34,1 százalékos árszínvonalemelkedés. Tehát a stratégiai ágazatoknál, az energiaszolgáltatóknál, a vízműveknél, a gázműveknél, itt történt az emelkedés, ebből következően a legnagyobb profitszínvonal elérése is ezen a területen következett be. Az infláció kapcsán, tisztelt képviselőtársaim, hadd utaljak önöknek egy összefüggésre, az infláció és a gazdasági növekedés viszonyára. Stanley Fischer, az IMF első vezérigazgatóhelyettese is úgy ítéli meg, hogy az infláció és a növekedés között abban az esetben, ha kapcsolatot keresünk, és amíg ez az inflációnövekedési ütem két számjegyű, addig szoros korreláció, kapcsolat va n. Azonban akkor, amikor az infláció már nem két számjegyűvé válik, az látványos növekedést a gazdasági teljesítményekre nem jelent. A gazdasági növekedés kapcsán lényeges azt hangsúlyozni, hogy a mezőgazdaság és olyan ágazatok, amelyek Magyarországon váls ágágazatnak minősülnek, a Nemzeti Bank finanszírozási, legfőképpen refinanszírozási politikáján keresztül nem kerültek kedvező pozícióba. Ezek az ágazatok úgymond a Nemzeti Bank hitelpolitikája révén háttérbe szorultak, ennek következménye az, hogy a mezőg azdaságban az agrárolló hihetetlen mértékben kitágult az élelmiszeripar esetében is, és összességében elmondhatjuk, a reálszektorra egy elsorvasztó hatást testesített meg. Az adósságadatok elemzése kapcsán többször felmerült az, hogy gazdasági növekedés vo lt az országban, bár kormánypárti képviselők is több esetben cáfolták ezen körülményt. Igen, ha a bruttó hazai terméken, a GDPmutatón keresztül ítéljük meg, akkor volt gazdasági növekedés, de ha úgy számoljuk a GDPt, hogy összehasonlító árakon számolunk, akkor már korántsem volt olyan mértékű gazdasági növekedés, mint ami a Nemzeti Bank jelentéséből kiderül. A Nemzeti Bank jelentése utal arra, hogy ez a gazdasági növekedés a külföldi tulajdonba került ágazatok teljesítménynövekedéséből fakadt. Tehát egy k oncentrált gazdasági növekedés van. Azonban ez a koncentrált gazdasági növekedés alapvetően, több mint 50 százalékban vámszabad területeken és vámterületeken lévő gazdasági társaságok teljesítménynövekedése. A GDPmutatóba ezt beleszámoljuk, de van egy más ik mutató is, a GNImutató, bruttó nemzeti jövedelem a magyar megfelelője, jelentése, eszerint viszont az a, mondjuk, tavalyi 4,4 százalékos gazdasági növekedés 1,52 százalékos gazdasági növekedésre leredukálódik, lecsökken. Ha a Nemzeti Bank optimizmust sugalló kijelentéseit vesszük alapul, ha a folyó áras GDPhez viszonyítom az államháztartási pénzügyi mérlegeket, a költségvetési hiány alakulását, ami maastrichti kritérium, a 4 százalék vagy viszonyítom a folyó fizetési mérleg alakulását, akkor valóban e gy csökkenő tendencia van. Ezzel nem lehet vitatkozni, mert százalékszámításban - akinél van számológép vagy fejben jól számol - ez bizonyított tény. De ha már azt nézzük, hogy a központi költségvetés folyó árakon számított forint alapú bruttó tartozása eg y hosszabb időszakot nézve, mondjuk '90 és '96 között 343,2 százalékra emelkedett, tehát ha abszolút értékekben beszélünk, akkor nincs olyan állampolgár, nincs olyan képviselő, aki ezt pozitívumként fogná fel. Sőt, '96ról '97re egy újabb jelentősebb össz egű, 30 százalékos csökkenés még be is következett, mert mi volt ennek a feltétele? Az, hogy a stratégiai ágazatok eladásából befolyt pénzekből adósságtörlesztés történt.
