Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
438 Ha már szóba hozta ezt Rogán képviselő úr, akkor említsük meg, hogy Bod Péter Ákos elnöksége alatt ellentétes folyamatok zajlottak a magyar monetáris politikában; olyan megalapozatlan, erőltetett kamatcsökkenté s, amely ártott a magyar gazdaság egyensúlyának, és mellesleg a bécsi leánybank problémái is éppen azokban az években keletkeztek, noha éppen Surányi elnök úrtól tudjuk, hogy nem Bod elnök úrnak róhatóak fel ezek a problémák, ez csak időbeli egybeesés. A f ontosabb kérdéskör Rogán Antal képviselőtársunk felszólalásában nem is ez, hanem Rogán Antal képviselő úr több tekintetben is elégedetlenkedett a beszámolóval; nem vitatta a beszámolóban szereplő gazdasági elemzés helytálló voltát, viszont kifogásolta, mié rt nem esik több szó, több magyarázat a bank belső gazdálkodásáról, miért nincs több szó az adósságcseréről, miért nincs több szó a bank érdekeltségeiről. Őszintén szólva, első hallásra nem egészen érthető, hogy miért zavarta ez a képviselő urat, aki a Fid esz nevében szólt hozzá, hiszen kétségtelen, hogy az adósságcserével kapcsolatban számos politikai erő, többek között a jelenleg a kormányban ülő Független Kisgazdapárt is, ellenzéki korában nagyon - hogy finoman fogalmazzunk - erőteljes fenntartásoknak ad ott hangot. (18.10) De azt is tudjuk, hogy azóta a pénzügyminiszter úr éppen a zárszámadási vitában - erre akkor is felhívtam az Országgyűlés figyelmét - egyetértőleg emlékezett meg az adósságcseréről, mint amely a gazdasági tisztánlátást szolgálta. Elhang zott a vitában az, hogy ez az adósságcsere az adófizetőknek egy fillérjébe nem került, ez a gazdasági tisztánlátást és a funkciók helyretételét szolgálta. Jó lenne, ha tudnánk a Fideszfrakció képviselőjétől, hogy most van valami baja az adósságcserével, a hogy a Kisgazdapártnak ellenzéki korában volt, vagy nincs baja az adósságcserével, ahogy a pénzügyminiszter úrnak - ha jól értettem korábban - nincs. Mert ha nincs baja az adósságcserével, akkor nem tudom, hogy miért kellene arról többet fejtegetni a beszá molóban. Ugyanez a problémám azzal is, hogy mi a kifogása a képviselő úrnak azzal kapcsolatban, hogy nincs több szó a bank belső gazdálkodásáról. Tisztelt Országgyűlés, megtudjuk a beszámolóból azt - a 272. oldalon szerepel a vonatkozó adat , hogy a jegyb ank összes általános működési költsége '95ben, '96ban, '97ben reálértéken számítva évről évre csökkent. Hol van még a magyar államapparátusban ilyen intézmény? Többek között 1998'99ben mindenütt ezzel ellentétes tendenciát látunk! Az is kiderül, erre is történt már hivatkozás, hogy a létszám is egyharmadával csökkent ezekben az években. Latorcai úr ugyan elmondta szintén mint fideszes képviselő, hogy ennek egy része tulajdonképpen funkcióátadásból adódik, hogy nem is olyan szép a menyasszony, mondta ő, de mégiscsak kedvezőek ezek a folyamatok. Mi a baj, amiért nem eleget írnak erről? Azt hiszem, hogy nincs baj. Azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy nincs baj. A harmadik kérdés a bécsi leánybank. Senkinek nincs baja a problémával, de az azért furcsa sz ámomra, hogy éppen azok a pártok kifogásolják, hogy az eladásra még nem került sor, akiktől én az elmúlt öt évben még soha sem hallottam olyan utalást, hogy valamit miért nem privatizálnak gyorsabban. Mind a kisgazdák, mind a Fidesz, mind a kereszténydemok raták mindig csak azt kifogásolták, hogy egyáltalán miért adják el az állami tulajdont. Most hirtelen az a baj, hogy miért nem adták el gyorsabban. Szóval, kicsit az az érzése az embernek végighallgatva Rogán Antal képviselő úr felszólalását, amelyet a Fid eszfrakció nevében mondott el - hogy is mondjam? , hogy ez egyfajta kekeckedés, hogy ilyen egyszerű kifejezést használjak. És azt hiszem, tisztelt Országgyűlés, hogy ez azzal magyarázható - ez egy lélektani magyarázat, ha úgy tetszik , hogy a Fideszfra kció számára ez a beszámoló, amely arról szól, hogy az a stabilizációs gazdaságpolitika, amelynek az egyik oszlopa a Magyar Nemzeti Bank volt az elmúlt négy évben, ez a stabilizációs gazdaságpolitika sikeres volt. Ez a stabilizációs gazdaságpolitika, hadd tegyem hozzá, nem egy részletében, hanem egészében azt érte el, amit a kidolgozói négy évvel ezelőtt megígértek - kitaláltak, végiggondoltak és megígértek. Azokkal az eszközökkel - leértékelés, vámpótlék, csúszóleértékelés, szigorú monetáris és fiskális
