Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A Magyar Nemzeti Bank 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SURÁNYI GYÖRGY, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a beszámoló előterjesztője:
407 Az önkéntes belföldi pénzügyi megtakarításokkal nem fedezett, a költségvetés hiányát kamatmenetesen vagy nem piaci kamatok mellett finanszírozó jegybanki kölcsön az infláció felgyorsításának legbiztosabb útja. Rövid távon és látszólag valamivel kevésbé veszélyes az, ha a jegybank költségvetési hitelnyújtása mögött külföldi hitelfe lvétel áll. Évtizedeken keresztül, szemben a józan gyakorlattal és elvvel a külföldi hiteleket a Magyar Nemzeti Bank a saját nevében vette fel. Ezen külső források birtokában, ha tetszik, fedezete mellett nyújtott kedvezményes hitelt a költségvetésnek, a v alóságos külföldi adósságot a bevételt meghaladó kiadásokkal a magyar állami költségvetés halmozta fel. A felszínen azonban a külső eladósodás és a belföldi államháztartási eladósodás elvált egymástól. 1995re a felhalmozódott nagymértékű külső és belső ál lamadósság között nem látszott a szoros kapcsolat. A Magyar Nemzeti Bank eladósodott a külföld felé, amit nem tehetett volna, ha nem az állam bankjaként, pénztáraként kezelik, belföldön pedig előbb korlátlanul, majd bizonyos, de még mindig tág keretek közö tt hitelezhette a költségvetést. Az 1970es évek közepétől '95ig terjedő időszak között ez a gyakorlat az ország súlyos külső és belső eladósodásához és az infláció folyamatos gyorsulásához vezetett. Ezt a korszakot zárta le az adósságcsere. Akik nem érti k, vagy nem akarják megérteni, miért szükséges véget vetni a jegybank korlátlan pénzteremtésének a költségvetés deficitjének közvetlen finanszírozásán keresztül, akár van mögötte külföldi hitelfelvétel, akár nincs, azok szándékosan vagy nem, a végtelenül f elelőtlen szocialista tervgazdálkodást és annak gazdaságot és társadalmat megnyomorító gyakorlatát sírják vissza. (15.20) Az adósságcsere sikeres lebonyolításával a múltnak ettől a súlyos terhétől váltunk meg. Mivel az Állami Számvevőszék ezt a folyamatot ellenőrizte, úgy gondolom, további vizsgálatra itt nincs szükség, de még egyszer kiemelten hangsúlyozom, hogy adósságcsere folyamata az adófizetőket egyetlen fillér többletköltséggel sem terhelte. Végül, ami a kereskedelmi banki érdekeltségeket illeti: egy etértek minden olyan elemzővel, aki ezt totálisan idegennek tartja a jegybank tevékenységétől. Éppen ezért 1995ös kinevezésemet követően azonnal hozzáláttunk az elidegenítésükhöz, és kezdeményeztük, hogy a törvény is írja elő az eladásukat. Ez három esetb en simán, összességében jelentős nyereség realizálása mellett sikerült. Nem így történt a negyediknél, a bécsi leánybankunknál. Minden erőfeszítés ellenére a privatizációra való felkészítés során 1995től fokozatosan derült ki az, hogy ennél a pénzintézetn él súlyos hiányok, vezetési problémák, a múlt több szálon húzódó hordaléka található. Ehhez kapcsolódóan is a keleteurópai átalakulás és a jelen pénzügyi válságai egyaránt roppant nehézzé teszik a bank eladását vagy akár bezárását. Ennek a folyamatnak a l egnehezebb időszaka 199798ban remélhetőleg lezárult. A céltartalékképzés állománya 1998 végén az előzetes adatok alapján 290 millió dollár volt. Ez rendkívül nagy összeg, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy banki érdekeltségeinek eladásakor a Magya r Nemzeti Bank 220 millió dollár nyereséget ért el. A ma rendelkezésünkre álló információk szerint a megképzett céltartalék tükrözi a bank eszközeiben rejlő üzleti kockázatokat. Már 1995től sor került a bécsi bank teljes vezetésének leváltására, számos bü ntetőfeljelentésre került sor. A Magyar Nemzeti Bank régi és új felügyelőbizottságával, illetve a pénzügyminiszterrel szorosan együttműködve vizsgálatot rendeltünk el a további felelősség megállapítására, illetve a további felelősségre vonás lehetőségeinek - beleértve a büntetőjogit is - felkutatására. A részleteket illetően a banktitkot és az osztrák törvényeket is szem előtt tartva a pénzügyminiszterrel és a felügyelőbizottsággal együtt fogunk tájékoztatást adni. Befejezésül engedjék meg, hogy visszatérje k a mai nap híréhez, amely szerint 12 év óta először az infláció üteme 10 százalék alá, nevezetesen 9,8 százalékra csökkent. Szeretném leszögezni, hogy az infláció további jelentős csökkenéséhez, a pénzügyi egyensúly fenntartásához és ezen keresztül a gyor s és fenntartható gazdasági növekedés megőrzéséhez szükséges a szigorú, de láthatóan
