Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
370 1492b en Guanahani bennszülötteit szivarozni látta, ilyen formán szívták el ugyanis kukoricalevélbe sodort dohányukat, mi már tudjuk - ha ő nem is tudta , hogy alig 20 év múlva végeláthatatlan háború indul el a dohány élvezetének terjesztéséért s az általa okoz ott közvetett és közvetlen károk megelőzéséért, felszámolásáért. Talán a katolikus egyház XVII. századi állásfoglalása ebben a leghatározottabb: VIII. Orbán pápa 1624ben mind a tubákolásra, mind a dohányzásra sommás egyházi átkot mondott. S hogy komolyan gondolta, azt bizonyítja: az átok csak száz év múltán, 1724ben vonatott vissza. A támadott szenvedély területén nem volt vallási nézetkülönbség. Erdélyben 1670től szigorú törvényekkel tiltották a dohányzást, és még az 1697. évi országgyűlés is kemény bün tetéseket szabott ki a füstölőkre. Megjegyzem, a ma törvényhozói meglepő ötletekre lelhetnének közöttük. Elmondhatjuk tehát, hogy a dohányzás beláthatatlan következményeit még nem is ismerő őseink, bölcs előrelátással és ösztönös megérzéssel, szinte az els ő történelmi perctől elkezdték a küzdelmet az értelmetlen szenvedély terjedése ellen egész Európában. A harc egyenlőtlennek bizonyult, ami egyébként megmagyarázhatatlan, hiszen aki az első cigarettájára emlékszik, tudja, az a förtelmes íz kellene hogy az ö tlet gyilkosa legyen. Mégis meg kell említenünk, hogy a nemdohányzók védelme legalább az udvariasság jegyében elkezdődött. Az urak a dohányzóba vonultak áldozatukat leróni, hogy ne büdösítsék be a hölgyek toalettjét. Persze nem tudunk arról, hogy az akkor alsóbb néprétegeknek nevezett parasztságot és munkásságot - anyagi lehetőségein túl - bárki vagy bármi mérsékelte volna. De azt például tudták, hogy a templomban vagy földi, fölöttes hatalmak előtt ők sem gyújthatnak rá. Ám e hölgyek dekorálta szalon sem n yújtott sokáig védelmet. Amikor George Sand, a férfias különcségeiről hírhedt kitűnő francia írónő, Chopin társa először gyújtott szivarra, a férfiak előtt felemelkedett a sorompó. Ki törődik azzal, hogy vonzó, kedves arcukba ne fújja a csak átmenetileg il latos füstöt, ha a szép ívű ajkak is azt fújják? Ez volt a női egyenjogúságért vívott harc legkétségesebb sikereinek egyike. Igazából csak a nőknél addig alig ismert tüdőrák megjelenését és pusztítását könyvelhették el - de hogy többletként!? A késő bbiekben a dohányosok kíméletlenségének szemléletes példájával az utolsó évtizedekig találkozhatunk. Például a személyszállító vonatokon még a valóságos arányok fordítottját sem érték el a "Nemdohányzó" feliratú utasfülkék biztosításával, rákényszerítve ez zel az összezárt utasokat a füst közös elszenvedésére. A dohánygyárak XX. századi elsöprő győzelmében egyértelmű a médiumok felelőssége. Először a regények, színdarabok írói, majd a filmek rendezői használták - és mind sűrűbben - a rágyújtás leírt vagy kép i fordulatát a történetek izgalmas s ugyanúgy békés jelenetei elválaszthatatlan kísérőjeként, sugallva, hogy a cigaretta, a pipa és a szivar az élet egészének elválaszthatatlan részei. (11.20) S ki ne szeretett volna az olvasók és nézők közül a rajongott b álványokkal, elegánsan férfias vagy nőies mozdulatokkal azonosulni, ellesve például a rágyújtás és az első szippantás utánozhatatlanul határozott vagy légies gesztusát. Persze, ha az operatőr jóvoltából és a filmet finanszírozó dohánygyár szerződése szerin t világosan kivehető volt a dohányáru márkája, a moziból kilépve már mehettünk is a trafikba rendelni. E rövid, nagyon vázlatos és amatőr, de jórészt felismerhető vagy megélt történelmi visszapillantás után napjainkhoz érve megállapíthatjuk: szerencséssze rencsétlen kor a mienk. Szerencsétlen, mert szembesülnie kell történelme során feleslegesen és értelmetlenül tönkretett környezetével, minden veszteségével, amivel ma gazdagabb lehetne - így megrontott egészségével is. És szerencsés kor, mert ez a szembesü lés olyan konkrét, kétségbevonhatatlan bizonyítékok birtokában történhet a tudomány és a technika fejlődése eredményeként, hogy a kijózanodásnak, észre térésnek holmi ködös és demagóg elméletek nehezen állhatják útját.
