Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VÁGVÖLGYI JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
360 Mi is a dohányzás tulajdonképpen? Szenvedélybetegség, mint az alkoholizmus vagy a drogfogyasztás. Hatóanyaga a nikotin, amely hasonló hatást vált ki az agy sejtjeiben, mint az alkohol vagy például az amfetamin, egyfajt a örömérzést okoz. Abban van igazán a dohányzás veszélyessége, például a kábítószerfogyasztókkal szemben, hogy rendkívül sokan élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen a lakosság több mint egyharmada fogyaszt rendszeresen cigarettát. (10.20) Tulajdonképpen mind három szenvedélybetegségben közös az - mert természetesen az alkoholizmust is ide lehet sorolni , hogy előbbutóbb fogyasztója halálához vezet. De míg az alkohol és a nikotin lassan ölő méreg, addig a keménydrogosok általában túladagolás következtében nem érik el az öregkort, fiatalon halnak meg. A nikotin mellett számos anyag keletkezik még a dohány égéstermékeként, amelyek közül a kátrány az, amely talán a legveszélyesebb, hiszen évek során felhalmozódva a szervezetben daganat képződéséhez vezethet. Tize nhétféle betegség kialakulásáért tehető felelőssé a dohányzás, melyek közül talán a tüdőrák a legjelentősebb és a legismertebb. Egyértelmű az okokozati összefüggés a tüdőrák és a dohányzás között a tüdőrákosok mintegy 90 százalékának esetében. E betegség következtében évente Magyarországon 65007000 fő hal meg, míg idült hörghurut és hörgtágulat pedig mintegy 5000 fő halálát okozza. Bizonyítottan rizikófaktorként szerepel a dohányzás a szív- és érrendszeri betegségekben, sőt emésztőszervi daganatok kialaku lásában is. A fentiekből, úgy gondolom, egyértelműen kiderült, hogy a dohányzás veszélyes az ember szervezetére. Ha gazdasági szempontból vizsgáljuk a dohányzás kérdését, akkor megállapíthatjuk, hogy haszna csak a dohánylobbynak van magából a dohányzásból. Van ugyan az államnak pluszbevétele a dohányzásból, de az mintegy 30 milliárd forintra tehető évente, a kiadás pedig - ami az egészségügy közvetlen kiadását jelenti - 6070 milliárd forint, ugyanakkor ha beszámítjuk azt is, hogy mennyi lenne azoknak az id ejekorán elhunyt embertársainknak a termelési értéke, amennyi hasznot egészségesként még hoznának a társadalomnak és saját maguknak, az mintegy 300 milliárd forintra tehető évente, tehát tízszerese annak a nyereségnek, amit az állam bácsi - elnézést kérek , az állam ezen esetlegesen nyer. Orvosi és gazdasági probléma mellett természetesen a dohányzás morális probléma is, amely nem mai keletű, hiszen - már a miniszter úr is emlegette - 1492ben, attól kezdve jelent ez problémát, amikor Kolumbusz behozta a d ohányt Európába. Száz évvel ezelőtt például a nőknek nem volt illő dohányozni, megbélyegezték, és erkölcstelennek nevezték őket, pontosan kijelölték, hogy hol lehet dohányozni, még azt is, hogy hol lehet szivarozni vagy cigarettázni, és hasonló tiltó rende lkezések voltak. Egészségügyi kérdéssé 1920ban, majd orvosi kérdéssé 1957ben vált a dohányzás, amikor egyértelművé vált, hogy a dohányzás és a tüdőrák között okokozati kapcsolat van. Mennyire fogadható el morálisan a dohányzás, illetve mennyire nevezhet ő önkéntesnek a dohányzás? Azt gondolom, hogy azokat a felnőtteket, akik már felnőttkorban szoktak rá a dohányzásra és lettek rabjai a szenvedélynek, önkéntesen dohányoznak, és tisztában vannak ennek összes következményeivel, kevésbé lehet morálisan megvéd eni saját maguktól. A valóságban azonban nem ez a helyzet, mert nem felnőttkorban szoknak rá az emberek a dohányzásra, hanem 18 éves kor alatt, hiszen a 1018 év közötti gyermekek 20 százaléka dohányzik, a lányoknak pedig mintegy 15 százaléka. Gondoljuk cs ak meg: jogi szempontból jelentős kérdésben döntést hozni fiatalkorúaknak nem lehet, vagy nem fogadjuk el, ugyanakkor saját egészségét pedig károsíthatja úgy, hogy az életre szóló következményekkel járhat. Mire kialakul egy fiatal belátási képessége, már f üggőségi helyzetbe kerül, és nem tud vagy nagyon nehezen tud megszabadulni káros szenvedélyétől. Ha a felnőttek szempontjából vizsgáljuk ezt a kérdés, megállapíthatjuk, hogy nagyon kevesen ismerik hazánkban a dohányzás káros következményeit, ami szoros öss zefüggésben van a lakosság hiány- és egészségügyi ismereteivel és egészségkultúránk jelenlegi helyzetével. Felmérések szerint a felnőttek 20 százaléka
