Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 11 (49. szám) - A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
358 polgárháborúnak a része, amely abból a célból folyik, hogy aminek együtt tudnánk örülni, azon inkább együtt keseregjünk. Azt hiszem, hogy ennek ninc s értelme. Vizsgáljuk meg talán azt, hogy a dohányzással kapcsolatban lévő különböző szereplők hogyan viszonyulhatnak magának a dohányzásnak a kérdéséhez, és mit kellene nekik, illetve velük, értük tenni annak érdekében, hogy a dohányzás, amely valóban elk épesztő károkat okoz az egész világon, de talán különösen Magyarországon, egy kicsit visszaszoruljon, sőt ne is kicsit, hanem határozottan visszaszoruljon. Itt vagyunk például a népesség azon csoportjával, akik termesztik a dohányt. Magyarországon nem keve sen vannak, akiknek a megélhetése függ ettől a terméktől, és csak érdekességképpen említem, hogy ezt a törvénytervezetet a FideszMagyar Polgári Párt nevében támogató előző vezérszónok Kósa Lajos képviselő úr volt, aki egy dohánytermelő vidékről származik, illetve annak a képviselője. A dohánytermelők biztos piacot, jövedelmet várnak és kapnak is jelenleg ettől a tevékenységüktől. Velük kapcsolatban több mindenre volna szükség, segíteni kellene egy termékváltást két irányban: szívem szerint abban az irányba n elsősorban, hogy ne dohányt termesszenek, de ha már ez nem így van, legalább abba az irányba, hogy ne olyan dohányt termesszenek, amely nem igazán alkalmas arra, hogy alacsonyabb kátrány- és nikotintartalommal rendelkező cigarettákat gyártsanak belőle. ( 10.10) Magyarország most abban a helyzetben van, hogy itt még nem érvényesek azok a szigorúbb normák, amelyek az Európai Unióban és más nyugati országokban már érvényesek a dohány károsítóanyagtartalma dolgában. Elő kellene segíteni, hogy ezen népesség me gélhetési gondjait ne veszélyeztesse az, ha ez az áttérés előbbutóbb - inkább előtt, mint utóbb - bekövetkezik. A dohányipar, a kereskedelem nyilvánvalóan profitot akar ebből az egészből, kap is, nem is keveset. Velük szemben a dohányzást ellenzők adóemel ésben kell hogy gondolkodjanak, már csak azért is, mert ellentétben mindenfajta propagandával, a magyar adókulcs alacsonyabb, mint az európai uniós adókulcs, van még tehát mozgásterünk ezen a téren is. El lehet fogadni, hogy a hirtelen dolgok nem jók, de e gy folyamatos adóemelési programmal elő lehetne állni. Én ezt nem számon kérem ezen a törvényen, hanem egy kicsit kitekintek a törvény talajáról abba az irányba, hogy mi mindent lehet még tenni a következő években. Nyilvánvalóan a fiatalok kérdése a legfon tosabb dolog, ahol azt kell elérnünk, hogy ne szokjanak rá. E tekintetben az az egészségvédelmi bírság, amiről a törvény rendelkezik, és amely egy alapot képez az egészségügyi miniszter kezében, nyilván esélyt fog adni arra, hogy olyan propagandaanyagok is készüljenek, amelyek nem peregnek le könnyedén az emberről. Őszintén szólva, ahogy állandóan látom a városban, hogy a dohányzás káros az egészségre, és hallom a rádióban, hogy "bababa...", rossz hangsúllyal mondanak el fontos mondatokat, amelyeket a rek lámtörvény ír elő különféle dolgokban, nem érzem azt, hogy ezek valójában segítenék az ügyet. Inkább azt érzem, hogy a megszokás következtében egyfajta ellenérzés alakul ki az emberekben. Mint ahogy nagyon örülök annak, hogy most ebbe a törvénytervezetbe b ekerült a fiatalok tilalma. De ha ezt nem támasztjuk alá érvekkel, akkor a fiatalokban azt az érzést fogjuk kelteni, hogy a dohányzás valami felnőttes dolog, és ha majd nagy leszek, akkor milyen jó lesz nekem, mert még dohányozhatok is. Ha az iskola, a pro paganda komolyan megmagyarázza, a tananyag részeként is megmagyarázza, hogy ők nem azért nem dohányozhatnak, mert még gyerekek, mert még éretlenek valamire, hanem azért, mert értékesebbek, mint a felnőttek, mert előttük még több életév van, mert nagyobb ká rokat szenvedhetnek fejlődő szervezetükben, akkor kivédhetjük ezt a lélektani hatást. Tegnap hallottam egy történetet, ami érintőlegesen ide tartozik. Egy képviselőtársunk első elemista korában kapta élete első kucsmáját, és gyermekei mindig ezt hallották, hogy "amikor én az első kucsmámat kaptam". Amikor egy nyáron az első gyermeket beíratták az ősszel kezdődő iskolába, nagyon követelte, hogy kapja meg a kucsmát.
