Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - A külföldi fegyveres erőknek a délszláv válság nyomán kialakult humanitárius szükséghelyzet megoldásában történő segítségnyújtás céljából a Magyar Köztársaság területén történő áthaladásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a koszovói rendezés... - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABÓ LUKÁCS (független):
3527 1981. december 12én ennek a frakciónak nem egy tagja ott ült a platón várva azt, hogy bevetik őket Lengyelországban a Szolidaritás leverésére (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Hülyeség! - További köz bekiáltások.) , ezen párt jogutódjának egy tagja ebben az Országgyűlésben azt engedte meg magának néhány nappal ezelőtt (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Na halljuk!), hogy azzal rágalmazza a Magyar Köztársaság kormányát, hogy háborúba sodorja. (Közbeszólás ok a bal oldalról: Így van! - Pontosan! - Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Tabajdi!) (21.50) Akkor nem tettük meg, hogy ezt kellő eréllyel és kellő határozottsággal kikérjük magunknak és visszautasítsuk, a béke és az együttműködés kedvéért. Önök, tisztel t szocialista képviselőtársaim, hetethavat összehordtak ennek a válságnak a kapcsán, mindennel rágalmazták kül- és belföldön ennek az országnak a kormányát. De túlvagyunk rajta, ezért aztán nem kellett volna olyan szánalmas magyarázkodással, mint amivel a frakcióvezető úr előállt, a helyzetet tovább súlyosbítani. Végezetül pedig szeretném önöknek elmondani, hogy a galamb és a héja hibridje a szélkakas. És a szélkakas akkor is visszataszító, ha vörös. (Derültség és taps a kormánypárti oldalon és a MIÉP sora iban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : A Házszabály szerint amikor a frakciók szót kapnak, az a független képviselő, aki először megnyomja a gombot, szintén lehetőséget kell kapjon felszólalásra. Ezért most Szabó Lukács képviselő úrnak adom meg a szót. SZABÓ LUKÁCS (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt derülő Képviselőtársaim! Az eddigiektől némileg eltérő véleményt kívánok önökkel megosztani. Ha azt nézzük, hogy Somoza, Pinochet, Marcos vagy Sucharto (Bekiabálás az ellenzéki oldalról: És Sz addam Huszein!) az emberi jogok megsértése tekintetében különbözike valamiben Milosevicstől, azt kell mondanunk, hogy semmiben nem különbözik. De akkor miért nem bombázták a NATOországok vagy éppen az Egyesült Államok ezeket az országokat? Azért, mert az Amerikai Egyesült Államok érdekeit kritikátlanul és zavartalanul kiszolgálták. Milosevics pedig orosz - vagy volt szovjet - elkötelezett, hagyományosan. Alapvetően ez volt az érdeke. KeletTimorban ugyanolyan népirtást végeznek napjainkban is, mint amit K oszovóban kilátásba helyeztek, ott mégsem történik semmi az emberi jogok védelme érdekében. De az sem zavarja az Egyesült Államokat, hogy egy NATOország, Törökország mészárlást követ el a kurd nép ellen. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, mert azt e l kell felejteni, hogy itt az emberi jogok védelmében történt volna valami is. (Mozgás és zaj.) Jelentkezneke magyar katonák békefenntartónak? Először is: béke még nincs, csak a háború ért véget, a békét először még meg kell teremteni. De sajnos, katonák fognak jelentkezni. Sőt, családos katonák fognak jelentkezni, mégpedig azért, mert olyan nyomorúságos körülmények között élnek, hogy kénytelenek még azokat a veszélyeket is felvállalni, amik ott rájuk leselkednek. És hogy vane veszély? Elég, ha csak Tengi zre vagy Orenburgra gondolunk, vagy éppen az iraki háborúra, ahol nagyon sok amerikai katona is életre szóló betegséget szenvedett el. Ebben a teremben senki nem tudja megmondani, hogy milyen veszélyes fegyvereket használtak, és milyen környezeti ártalmat okoztak a NATObombázások során, ami még az emberi környezetet is alapvetően veszélyeztetheti. Ki tudja ezt megmondani ebben a teremben? S akkor önök, képviselőtársaim, bohózatnak tekintik, hogy én ezt elmondom, és nevetésbe torkollik felszólalásom fogadta tása. Kérdezem: az önök gyermekei ott lesznek a békefenntartók között? Vagy önök ott lesznek? Állítom, hogy senki, mert nem fogják veszélyeztetni tulajdon gyermekeik és hozzátartozóik érdekeit. Magyarország természetesen várná, hogy az újjáépítésből valami kis rész neki is jusson. Felejtsük el az újjáépítést! Ugyanaz lesz az újjáépítésből, mint ami Vietnam vagy éppenséggel Afganisztán újjáépítéséből. Semmi nem lett! Ezzel szemben mit kell tennünk? Ki kell küldeni
