Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HORVÁTH BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
3410 A kiemelt támogatásokkal együtt az ország jelenlegi gazdasági ereje nem teszi lehetővé a látvány os és gyors, pozitív változást ebben a térségben. Erőteljesebb változást csak nagyobb mértékű támogatással lehetne elérni, ez azonban csak külső forrásból biztosítható, ehhez viszont a területfejlesztés regionális intézményrendszerének megerősítése szükség es. Ezt célozza a törvény módosítása, az előbb említett példa is jól szemlélteti, milyen fontos ennek elfogadása. A régiókkal kapcsolatos viták az utóbbi időben, különösen a törvénymódosítási javaslat különböző szintű egyeztetése során, felerősödtek. A vit ák egy része vélhetően a magyar és az európai fogalomrendszer különbözőségével, illetve a "régió" gyűjtőfogalomként való használatával függ össze. Az 1996. évi XXI. törvény a "térségi" szót használja gyűjtőfogalomként. Az Európai Unióban a "régió" elnevezé st használják gyűjtőfogalomként is, de egyegy adott területi szint meghatározására is. A területi statisztikai egységek nómenklatúráját, ahogy itt már több felszólaló is említette, az Európai Bizottság statisztikai hivatala alakította ki az érintett főiga zgatóságokkal annak érdekében, hogy a közösség statisztikája egy áttekinthető és egységes területi szintre épüljön. Néhány statisztikai adatot szeretnék csak röviden elmondani az idő rövidsége miatt. A különböző területi szintek nagysága a tagállamokban me glehetősen nagy szórást mutat. Például a területi statisztikai egységek II. szintje, ezeknek átlagos nagysága Olaszországban például 15 ezer négyzetkilométer, Spanyolországban 28 ezer, Görögországban 10 ezer, Hollandiában 3500 négyzetkilométer. A meglehető sen nagy különbségek a természetföldrajzi adottságokra vezethetők vissza, így az átlagos érték nem releváns. Tisztelt Ház! A régiólehatárolás mindig vitatható volt, és úgy gondolom, az is marad, hiszen a regionális tudományok művelői már számtalanszor bemu tatták, hogy nem lehet a sok dimenziójú térbeli tényezők miatt a gazdasági, társadalmi, műszaki, infrastrukturális, épített és természeti környezet egyértelmű és mindenki tetszését elnyerő lehatárolását elkészíteni. Különösen igaz ez a közigazgatási rendsz erre épülő területi beosztásokra, amelyek nem követik a változó térbeli kapcsolatokat. El kell hát fogadnunk a lehatárolást a problematikus elemeivel együtt. Mivel az európai uniós szabályozás - a statisztikai rendszerből fakadóan is - közigazgatási egység ekre épül, így a magyar területi statisztikai egység II. szintje csak megyékre épülhet. Ezzel már válaszoltam is az ellentétes felszólalásokra. Tisztelt Ház! A törvénymódosítás az adminisztratív meghatározottsága mellett igen rugalmas a régióanalizációk te kintetében, ugyanis bevezeti a térségi tanács fogalmát. A törvényjavaslat erről szóló fejezete tartalmilag lényegében megegyezik a XXI. törvény "Regionális fejlesztési tanács" című fejezetével. A térségi tanács önkéntesen, egyegy adott, közigazgatási hatá rokat átszelő, fejlesztési célra vagy egyegy speciális adottságú, több megyét érintő térség ügyeinek intézésére alakul. Lényegi különbség a korábbihoz képest az, hogy nem kötelező az érintett minisztériumok részvétele a tanácsban. Úgy tűnik, sok MSZPs ké pviselőtársam bizottsági kisebbségi előadóként ezt a részt nem olvasta el a most benyújtott törvénymódosításban. Ezt a koncepciót megerősíti az is, hogy elsősorban helyi, de közös ügyek tartoznak a tanács hatáskörébe, de nevezhetnénk lobbytanácsnak is egyegy speciális fejlesztési célra, lásd a már megalakult M6os és M56os Út és Környezete Fejlesztési Tanácsot. Ezekben a tanácsokban valóban nem szükséges a minisztérium képviselete. Tisztelt Képviselőház! A törvénymódosítás kapcsán végezetül egy speciális szakterületet kívánok még kiemelni, nevezetesen e tárgykörben a kommunikációs stratégia jelentőségére hívom fel a figyelmet. Véleményem szerint a területfejlesztést támogató kommunikációs stratégia fő célja, hogy meghonosítsa és elterjessze az új területfe jlesztési filozófia szemléletét és szellemiségét, növelje a magyar közvéleményben a Magyarország EUcsatlakozási folyamatával kapcsolatos bizalmi ismeret- és megértési szintet, különös tekintettel a regionális politikára, a területfejlesztés Phareprogramo kra, az azok által kínált lehetőségekre, eljárástechnikai, projektmenedzserlési módszerekre, az eddig elért eredményekre. Összegezve azt lehet mondani, hogy a kommunikációnak közüggyé kell tennie a területfejlesztést, a regionális szemléletet.
