Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Magyar Köztársaságnak az Észak-atlanti Szerződéshez történő csatlakozásáról és a szerződés szövegének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
35 Ehhez kívánom hadseregünk és az egész magyar politika eredményes működését. Természetes, hogy a Független Kisgazdapárt egységesen meg fogja szavazni ezt a csatlakozást, és remélem, hogy ezt a többi képviselőtársam is megteszi. Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik SzentIványi István képviselő úr, aki a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében szólal fel. Csak frissítésként szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni így az ülésszak kezdetén a mobiltelefonok kikapcsolására az ülésteremben. Köszönöm a figyelmüket. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Magyarország NATOcsatlakozása előtti utolsó fontos és elengedhetetlen törvényhozási lépés van most nap irenden. A holnapi nap folyamán, reményeink szerint és a támogatásunkkal együtt, a Magyar Országgyűlés dönteni fog az ország csatlakozásáról, s egyúttal megerősíti a washingtoni szerződést. Fontos eseményről van szó. Az elmúlt napokban, de talán mondhatnám , az elmúlt egykét évben gyakran kértek engem lakossági fórumokon, de a sajtóban is arra, hogyan tudnám egy mondatban megfogalmazni ennek a lépésnek a valódi jelentőségét. Ha egy mondatban kell válaszolni erre, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország ezze l válik végérvényesen és visszafordíthatatlanul egyenrangú tagjává a szabad és demokratikus nemzetek közösségének. Más szavakkal azt is mondhatnám: ezzel válunk végérvényesen a Nyugat részévé. Ez az a program, amelyre a rendszerváltás adott felhatalmazást mindannyiunk számára. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csoda, ha a parlament képviselőinek, pártjainak túlnyomó többsége legalább ebben a kérdésben maradéktalanul egyet tud érteni. Több történelmi visszatekintés hangzott el az elmúlt félháromnegyed órában. Ehhez csak nagyon kis mértékben szeretnék hozzájárulni, hiszen a tények, az előzmények mindannyiunk számára ismertek. Abból indulok ki, hogy 1956nak is van jelentősége Magyarország csatlakozása szempontjából, még akkor is, ha a forradalom és szabadságharc nem a NATOhoz való csatlakozást, hanem a semlegességet tűzte ki célul. De egyúttal megfogalmazta ennek a nemzetnek a törekvését az önálló független külpolitika alakítására, s megfogalmazta ennek a nemzetnek a törekvését a szabad nemzetek közösségéhez val ó tartozásra. Ezek olyan üzenetek, amelyeket 1990ben válthattunk valóra, illetve kezdhettünk valóra váltani. 1990ben már több politikus, politikai párt megfogalmazta ezt a törekvést, de hivatalos parlamenti dokumentumba először 1993ban került Magyarorsz ág csatlakozási igénye. Sokan emlékeznek rá képviselőtársaim közül, akik részesei voltak ennek a dokumentumnak, megfogalmazóik között voltak - éppen most Mécs Imre képviselőtársamat látom, de sokakat fel tudnék sorolni ebben a teremben , akik hozzájárulta k ehhez a nagy fontosságú dokumentumhoz, mely elsőként kitűzte és a parlament által is támogatva tűzte ki célként Magyarország csatlakozását. '94 januárja közelebb vitt minket a célhoz, hiszen a békepartnerség létrejöttével szerződéses viszony alakulhatott ki Magyarország és a NATO között, s egyúttal megkezdődött Magyarország tudatos, szervezett felkészítése a majdani csatlakozásra. 1995ben egy számunkra fájdalmas, de a térség szempontjából mégis fontos, közös fellépés kezdődött el az akkori IFOR, majd kés őbb az SFOR keretében, s ennek is része volt abban, hogy ma Magyarország, illetve Csehország és Lengyelország felvételéről beszélhetünk. Végezetül: 1997ben, a NATOtagállamok madridi csúcstalálkozóján meghívták e három tagállamot, s '97 novemberében a mag yar társadalom szavazóinak túlnyomó többsége, a résztvevőknek mintegy 85 százaléka Magyarország csatlakozása mellett voksolt.
