Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 15 (79. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz):
3376 (8.34 óra - Elnök: dr. W ekler Ferenc Jegyzők: dr. Juhászné Lévai Katalin és Németh Zsolt) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 34. ülé snapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Németh Zsolt és Juhászné Lévai Katalin jegyzők lesznek a segítségemre. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlé s! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Sasvári Szilárd frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz részéről, "Egyes volt miniszterek, állami vezetők tisztázatlan érdekeltségi kapcsolata következtében kirobbant nagy összegű közpénz táskaszámra t örténő elhordása" címmel. Megadom a szót Sasvári Szilárd úrnak. SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, tartja a bölcs népi mondás, s ha valaki mégis ezt teszi, annak nyilván jó oka van arra, hogy vállalja ezt a kockázatot. A Szabad Demokraták Szövetsége egyes képviselői az utóbbi hetekben, napokban ismételten szappanoperába illően, több folytatásban, vetítéssel egybekötve, nádpálcával a kezükben játsszák el a közpénzek gondos őrének szerepét. Mindössze két dologról feledkeznek el következetesen: állításaik bizonyításáról és saját múltjukról; hogy ne mondjam, képviselőtársaim igen takarékosan bánnak az igazsággal. Hogy a választók által alig több m int egy éve leváltásra ítélt koalíció kisebbik pártját megcsalja az emlékezete, nyilván nem véletlen, hiszen anélkül, hogy bármilyen komolyabb vizsgálat indult volna, illetve annak eredményét ismernénk, csupán egyetlen tárca, a volt Művelődési és Közoktatá si Minisztérium működése olyan hiányosságokra és visszaélésekre vetett fényt, amelyek összegszerűségében elérik az SZDSZMSZP, TocsikBoldvaiBudaiügy 800 millió forintját. Csodae hát az emlékezetkiesés? Aligha. A közvélemény azonban mégis jól emlékszik ezekre az ügyekre, így a SZDSZ prominens vezetőinek, a volt belügyi és a volt közoktatási miniszternek meglátásom szerint jó oka van az idegeskedésre. A volt MKM - SZDSZes minisztérium - vezetése súlyos örökséget hagyott maga után. Néhány dolog, feleleve nítve az emlékezetünket: Korrupciógyanús csalási ügyek, lásd az OKTATbotrányt, ahol a volt MKM megbízásából meghirdetett pályázat - vagy nevezzük egyszerűen a nevén a gyereket: pénzosztás - során egy lopott személyi igazolvánnyal, egy létező személy adat aival visszaélve, egyébként a pályázat elbírálása után létrehozott társaság közel 300 millió forintot kapott a minisztériumtól. Ahogy a lapokból értesülhettünk, az ügy nem volt egyedi, kistestvérei ügyében még nyomoz a rendőrség, a kárösszeg itt is megköze líti a 200 millió forintot. De örökül hagyott a tárca jutányos feltételekkel kötött szerződéseket is, ilyen például a Világbanki Programiroda volt vezetőjének ügye, ahol a volt miniszter úr által jegyzett szerződés alapján 142 millió forintos végkielégítés t kellett volna kifizetni egy olyan munkavállalónak, aki közalkalmazottként vagy éppen köztisztviselőként is elláthatta volna a feladatát - igaz, akkor nem lehetett volna a havi fizetése 2,5 millió forint, vagyis hatszorosa egy miniszterének és éppen harmi ncszorosa egy tanárénak. A lapokban persze erre is kaphattunk az SZDSZ által kielégítőnek gondolt, valójában azonban - nem is meglepő módon - cinikus választ, miszerint ezzel a volt miniszter úr csak a Világbank nyomásának, hogy azt ne mondjam, lobbyzásána k engedett; egy másik SZDSZes képviselő szerint pedig nevetséges és kicsinyes dolog ilyesmivel foglalkozni, lásd egy
