Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. június 14 (78. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 1998. január 1. és 1998. december 31. közötti tevékenységéről szóló beszámolója, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
3348 Az a tény, hogy nincs regisztráció, természetesen fő forrása a mostani ellentmondásoknak, de felmerül az a kérdés, min alapulhat egy regisztráció. Hiszen ma Magyarországon évtizedek óta kisebbségi nyilvántartások nem lé teznek - ami szerintem egyébként helyes , ennek következtében egyetlen megoldás képzelhető el: az, hogy a kisebbségekhez tartozók egyetlenegy alkalommal kinyilvánítják kisebbséghez való tartozásukat, és ennek alapján történik későbbi helyzetük minősítése, akár az aktív, akár a passzív választójog szempontjából is. Természetesen nagyon jól tudjuk, hogy a nemzethez, nemzetiséghez, etnikumhoz való tartozás nemcsak valamiféle azonosságtudat kinyilvánításán alapul, hanem a nemzet egy olyan, történelmileg kialak ult tartós közösség - így bizonyos értelemben a nemzetiség és az etnikum is, csak más a nagyságrendje , amely a terület, a nyelv, a szokások, a leszármazás, a gazdasági élet, a kultúra közösségén nyugszik, olyan kultúra közösségén is, melyen bizonyos lelk i alkati azonosságok is kifejeződnek. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy a szabad identitásválasztás nemcsak egy modern intézmény, hanem éppen a magyar történelem, de számos más nemzet történelme is mutatja, hogy tagjainak száma identitásválasztással is bőv ült, csak akkor ezt nem így nevezték, még csak asszimilációnak sem nevezték, hanem a nagy történelmi olvasztótégelyben kialakult nemzetek befogadtak maguk közé számos, más leszármazású egyént, családjaikat is. Ennek következtében ezt az oldalt, ezt az aspe ktust sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Megítélésem szerint nem oldaná meg a regisztráció a fennálló problémát, azonban lehetségesek olyan, a választási eljárás technikájával kapcsolatos módosítások, amelyek jelentős mértékben enyhíthetnék azokat a fesz ültségeket, amelyek az etnobiznisz, a kakukktojás jelenségekből származnak. Felmerülhet, hogy ki válhat kisebbségi képviselőjelöltté. Ma is van erre szabályozás, de ez csupán azt írja elő, hogy öt választópolgárnak kell ajánlania a jelöltet, és a jelöltnek magát a kisebbséghez tartozónak kell vallania. Ez az öt fő abból a megfontolásból eredt mint alapelv, hogy kistelepüléseken nagy lesz az igény kisebbségi önkormányzatok létrehozására, de ott egy: a népességszám maga is alacsony; kettő: egyegy kisebbség s zámaránya meglehetősen kicsi. Ha egy differenciált szabályozást alkalmaznánk, ha a nagyobb településeken jóval keményebb, komolyabb kritériumokat írnánk elő, abban az az esetben a mostani ellentmondás, ha nem is elvileg, de gyakorlatilag feloldható vagy le galábbis mérsékelhető lenne. Ebben az esetben nem kellene hozzányúlnunk az alkotmányos rendelkezésekhez, nem kellene módosítanunk a nemzetiségi és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt sem, elegendő lenne a választási eljárási törvényt módosítanunk, mégpedig egy olyan differenciált szabályozással, amely lehetővé tenné, hogy az ajánlásban nyilvánuljon meg az adott személy kisebbségi elfogadottsága. Természetesen nemcsak a passzív, hanem az aktív választójognál is felmerülhet a visszaélés lehetősége, a gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a kisebbségi választásokon ugyan részt vesznek az úgynevezett többségi nemzethez tartozók is, de arányuk nem meghatározó jelentőségű. Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy részben az asszimiláció előrehaladottsága, részben a többek által, a beszámoló által is emlegetett integrációhiány az, ami itt alapvetően meghatározó tényezőként a háttérben meghúzódik. Mert akármilyen a jogi szabályozás, a politikai akarat, a politikai szándék a döntő. Ha a kis ebbséghez tartozók nem mennek el jelentős arányban szavazni, illetőleg jelöltjeik között az ábécérend alapján szavaznak, nem pedig más szempontok szerint, akkor ez azt jelzi, hogy körükben nincs meghatározó szándék, meghatározó igény ilyen önkormányzat meg alkotására. Akkor az esetlegesség is jelentős szerephez jut. Ami pedig a kérdés másik oldalát illeti, az integráció bizonyos fokú vagy nagymérvű hiányát, ott azt kell látnunk, hogy az integráció nemcsak a többségi nemzet, illetőleg az egész társadalom irán yában hiányos, hanem egymás között is. A roma szervezetek nagy száma nem véletlen, és az sem véletlen, hogy e körben mutatkoztak leginkább a szervezetek közötti konfliktusok, amelyek számos politikai problémát okoztak. Ugyanakkor a regisztráció itt sem jel entene megoldást, hiszen vannak
